Édes Egyetlenem!
Biztos azért nem jöttél el ma se, mert a szíved felé vezető út mellé ültettél virágot, hogy amikor majd (nem sokára) megengeded nekem, hogy végigszaladjak rajta, elég ünnepélyes legyen a terep hozzá. Nemes, szép elfoglaltság, miközben én ma is tettem egy Kossuth téri kanyart, de úgy látszik még mindig nem jött el a mi nyolc óránk. Vigyázz magadra, Édes, nagyon szeretnélek már látni, és szeretnélek megölelni is Téged. Egyébként még mindig áll a fa, igaz dísztelenül, én viszont a fehér rózsának köszönhetően díszesen álltam alatta. Aztán pedig hazamentem, és írtam Neked ezt a pár sort... Szeretlek! Nem azért, mert olyan jó vagy hozzám, hanem azért, mert nem sokára az leszel :-):-(:-)! Gyors kertészkedést kívánok! Vasárnap este várlak a szokott helyen! Puszi az arcocskádra!
