Édes Egyetlenem!
Ma (vasárnap) reggel, ébredés után az ágyban fekve hosszú idő után megint kitaláltam egy verset Neked. Nagyon egyszerű kis költemény, így hangzik:
Szív szakadékai nyílnak,
Fájdalom őrzi a vágyat,
Váza felépült, áll már,
Szép szeretettel díszítsd!
Nem magyarázom túl, hogy mi mit jelent benne, mert nem bonyolult egy cseppet se. Minden szó azt jelenti benne, hogy szeretlek, nagyon normálisan, szép szerelemmel, pont úgy, ahogy egy férfinak szeretnie kell egy nőt. Ott volt ez a szeretet már hét éve is, de azóta sokat változott, sokat tisztult, és most már biztosabb alapot ad mindkettőnknek. Ezt a szerelmet viszem le magammal minden alkalommal a térre, a fehér rózsa, meg a meglepetés ajándék (amelyet szintén megsétáltatok minden alkalommal) csak külső jelek, nem azok az igazán fontosak. Egész különleges dolgok történtek velünk, kevés pár kap olyan utat, mint mi. Jó nehéz út, szívet tépő kapaszkodók is voltak benne bőven, de még mindig itt vagyunk, még mindig nem zuhantunk le. Hogy mit túl nem éltünk már! Te jó ég, bele se merek gondolni, szinte nem merek visszaemlékezni a történetünkre, legalábbis annak pár részletére, a legsötétebb pillanatokra, amikor mind a kettőnkben a legrosszabb, a pokol legmélye tárult fel. Nem kéne több olyan pillanat, elég volt belőlük egy életre. Nem baj, ha tudunk arról, hogy az a sötétség is el tudja borítani az embert, ha nem vigyáz, ennyiben nem árt emlékezni, de többet nem kell gondolni rá, mert nem csak azok vagyunk mi, akikként ott, azokban a nehéz helyzetekben megmutatkoztunk, hanem sok még kibontatlan adottságot hordozó jótét lények is. Hosszú levelezésben állok Fülöp testvérrel, a görögkatolikus megyéspüspökkel, rengeteg dolgot megvitatunk, épp a héten írtam neki, hogy a katolikus egyházi tanításból a legtöbb bajom talán az eredendő bűn túlhangsúlyozásával van. Mert most már egyre biztosabb vagyok abban, hogy az ember eredendően sokkal inkább jó, mint rossz, és egészen biztos vagyok abban, hogy Jézus is erről beszélt három éven át. Bizonyára van oka annak, hogy ez félrecsúszott, bizonyára van oka annak, hogy sokkal többet beszélnek az eredendő bűnről, mint az eredendő jóságról, de azt gondolom, hogy ez mégiscsak egy gyökerektől való eltávolodás következménye. Az ember eredendően jó, és eredendően jók vagyunk mi is. Csak ebben hinni kell, és engedni, hogy az a jó felépüljön bennünk. Olyan szépen mondta el ezt Jézus a mustármag képével. Kis pont, szinte semmi, de nagy fává növekszik. Kis pontok vagyunk, ha elszállna valaki a Kossuth tér felett csak egy kis pontot látna az OTP és a városháza sarka közt, de az a kis pont vár egy másik kis pontot, és a két kis pont együtt, ha együtt elindulnának, csodákra lenne képes. Szeretlek nagyon, várlak nagyon, gyere!
Ui. Kibírta a rózsád a tegnapi sétát, itten látható! Szerintem, Te sem haltál volna bele, ha eljöttél volna :-)...
