Édes Egyetlenem!
Péntek este van, hazaértünk Zilahról, és most azért fáradt vagyok, leginkább talán attól, hogy a sok piálás után múlt éjszaka elég keveset aludtam. Sajnos, ez már így van, többször megfigyeltem magamon, hogy az alkohol elég könnyen bedönt az ágyba, de az éjszaka közepén felzavar, és utána kevés jót tesz velem. Egyébként nem akartam én piálni, Laci tukmálta rám, el is határoztam, hogy legközelebb erősebben fogok ellene szegülni :-)! Más bajom viszont nincs, ezen pedig korai lefekvéssel tudok majd segíteni. Holnap Budapestre utazom, de aztán jövök vissza, és legkésőbb vasárnap este ismét Nyíregyházán leszek.
Te hogy vagy, milyen heted volt? Ó, bárcsak ne költőiek lennének ezek a kérdések! Megjegyzem, hogy megjegyzésben (idegen szóval kommentben) például tudnál válaszolni, de van millió egyéb csatorna is. A legkézenfekvőbb a személyes találkozás, melyre legközelebb hétfőn támad esélyed. Egyébként tudd, hogy a világtörténelembe már beírtuk a nevünket, mert nincs még egy olyan pár, akik ennyire állhatatosan blogolnának, illetve az egyikük az írást, a másikuk az olvasást gyakorolná ily szorgalmasan. Éppen öt éve él a Kisbolygó, az első bejegyzés 2011. február 6-dikán került fel rá, kérlek készíts egy Kisbolygó alakú születésnapi tortát öt szál gyertyával ebből az alkalomból :-)! Öt év, Te jó ég! Kimondani is sok, hát még végigírni vagy végigolvasni, és közben milyen viharokat kellett elszenvednünk, illetve még most is kell, mert amíg nem vagy velem, teljesen azért nem fogok megnyugodni minden felszálló ág ellenére sem, és szerintem Te sem fogsz mindent kisimítani magadban, amíg egyetlen randevúra sem jössz el! Szóval, gyűjtögesd azt a bátorságot, ha még van híja, mert már nagyon szeretnélek látni, a kemény munka után leülni egy kicsit beszélgetni, teázni Veled. A két teás csésze még mindig érintetlen, és azt hiszem, hogy meg is fogom őrizni azokat ebben az állapotukban a jöveteledre, illetve az első közös teázásunkra, amely nem is az első lesz, hiszen régen legalább egy közös teázás már biztos volt, kis cédula is készült róla egy Kosztolányi egyik verssorával. Többet nem mondok, mert ennyiből már háromszor kitalálhatod, hogy melyik Kosztolányi melyik versének melyik soráról van szó :-)!
Puszi, Édes, szeretlek, elköszönök! Vigyázz magadra, és gyere minél gyorsabban! Nagyon-nagyon várlak, de ezt már írtam többször, viszont úgy néz ki, hogy még mindig nem elégszer :-):-(:-)...
