Édes Egyetlenem!
Hali, itt vagyok megint :-)! Jobb a derekam, de ma még pihenek egy kicsit, és közben kiváló alkalom kínálkozik a Neked való írásra :-)! Hol jársz, mit csinálsz, és főleg mért nem vagy itt :-)? Az rendben van, hogy egy darabig várattál, hiszen volt dolgom bőven, és nem is tétlenkedtem, de kérlek szépen, hogy ne addig tartson ez az életszakaszunk, amíg tökéletessé nem válok, ugyanis azt az állapotot eddig még senkinek sem sikerült elérnie, tehát vélhetően én sem fogok egyhamar eljutni odáig, különösen úgy nem, hogy még csak nem is láthatlak. Elég szépen meghaladtam pár dolgot, és közben elég jól talpon maradtam, de tovább már Veled szeretnék menni. Tovább növekedni azokban a helyzetekben szeretnék, amelyekbe ketten együtt kerülhetnénk, a magányos lovag szerepét már kiválóan alakítom, zseniálisan jól megy, viszont innen továbblépni már csak Veled tudnék, és nagyon az az érzésem, hogy időközben Te is letudtad a személyiség fejlődésed azon részét, amelyre nélkülem is sor kerülhetett.
Furcsa ez az egész, hisz jóformán semmit nem tudok Rólad, arról már régen leszoktam, hogy az ablakodat sasoljam az utcáról, abból az egyetlen szögből, ahonnan az látszik, és az egyetlen egy szeptemberi ellenőrzésen kívül a Mosoly utcában sem jártam, hogy az ott lakásod tényéről minimális tartalmú információhoz jussak, viszont közben még is úgy érzem, hogy a lelked nyitott könyv számomra, és ha minden apró dolgodról nem is, de a Benned lejátszódó folyamat egészéről azért nagyon világos képem van, és azért, mert régebben párszor találkoztunk, és azok során a találkozások során néhány dolog lejött Rólad. Lejött az, hogy tudsz nagyon kedves és nagyon jószívű lenni, aztán lejött az, hogy pár részletkérdést nem gondoltál végig, viszont mellette az is lejött, hogy tudsz küzdeni azért, hogy tisztuljon a látásod még akkor is, ha a küzdelem sokkal véresebb annál, mint amilyenre bármelyikünk vágyott vagy számított volna. Lejött, hogy Benned egy nagyon konzekvens, nagyon tiszta lelkület munkál, és akkor is, ha valóban hegyeket kell elmozgatnia. Lejött, hogy sok bántás ért kis korodban, de miután engem is, és tudom, hogy az milyen, lejött az is, hogy nem vagy reménytelen eset, és a sebeid sok figyelemmel és sok szeretettel éppen úgy gyógyíthatóak, mint bárki másnak a sebei. Lejött Rólad, hogy néhány gáton nehezen szakadsz át, de az elmúlt évek nagy tanulsága, hogy ezzel szinte mindenki így van, és emiatt nem szabad feladni semmit. Szóval ezek azok a dolgok, amelyek lejöttek Rólad, és amelyek miatt még mindig van Kisbolygó, és amelyek miatt az elmúlt hét évben csak max egy kezemen megszámlálható alkalommal, és azok során is csak max két napig gondoltam azt, hogy nincs értelme tovább foglalkozni Veled. Ezért éreztem azt, hogy megfutamodás lenne lemondani Rólad, és egy olyan kifejlet, amelyik egyikünkben sem oldana meg semmit. Irgalmatlanul sok idő ment el, rengeteg mindent elherdáltunk, árulja főbérlőm ezt a lakást, de kétszer annyit, mint amennyit én a hét év alatt albérletre kifizettem, senki sem akar adni érte, és akkor még csak a pénzről beszélek, az összes többiről nem, viszont azt mondom, hogy ha ez az ára annak, hogy felnőtt, érett emberek módjára tudjuk szeretni egymást, akkor bőven megérte. Mert pénz lesz, még sokáig tudunk dolgozni, és ha szeretet nincs, a pénzt úgyis csak a hajunkra tudnánk kenni, mert az esztelen pénzszórás egyikünkre sem jellemző. Szóval nincs semmi vész, minden jól alakul, csak gyere el valamelyik randira, illetve először is a hétfőire. A múltkori három rózsa ma reggel még szépen virított, alább látható, megpróbálok holnap is ilyen szépeket venni. Futás holnap még biztos nem lesz, vagyis az időzavar veszélye is ki van zárva, olyan nyugodtan fogok készülődni Hozzád, mintha tegnap láttalak volna utoljára :-)! Gyere el nyugodtan, nem fogod megbánni! Tudom h szeretnéd, tudom, hogy Neked is nagy megkönnyebbülés lenne, ha sikerülne rászánnod magad. Gondolj arra, hogy egy foghúzás rosszabb :-)))! Puszillak, szeretlek nagyon!
A Te Kisherceged
