Édes Egyetlenem!
Szófia, repülőtér, tranzitváró, cappucino, croissant, narancslé, és egy nagy adag bölcsesség, vagyis a hajnali boldogság legtöbb feltétele adva van, és ennek megfelelően nem is vagyok nagyon rossz hangulatban, viszont az bizonyos, hogy Te még tudnál rajta javítani. Egyébként ez általában mindig így van, nem állítom, hogy haldoklom, de azt igen, hogy Veled azért teljesebb lenne az élet :-):-(:-)...
Olyan nehéz elviselni, hogy egyszer az életedben végre van valaki, aki tényleg szeret Téged? Aki nem uralkodni akar Rajtad, de azt sem akarja, hogy Te uralkodjál rajta, mert tudja nagyon jól, hogy abból az ég világon senkinek, főleg pedig Neked és neki semmi haszna nem származna. Aki nem törődik bele abba, hogy magadra zárj egy lakásajtót, és mögötte töltsd el életed hátralévő 10-20-30-40-50 évét. Aki nem törődik bele abba, hogy terméketlen blogolvasásba forduljon a vele való kapcsolatod, viszont ha már más eszköze nincs, mert mindent elvettél tőle, akkor legalább a blogon keresztül inspirál Téged folyamatosan a többre, a valódibbra, a személyesre, a találkozásra. Olyan nehéz elviselni, hogy van a környezetedben egy ilyen ember, sőt mi több, még harcol is Érted? Valaki, aki a szerelemről nem egy divat, nem egy elkényelmesedett, erejét veszített társadalom vetítései alapján gondolkodik, hanem inkább azt keresi magában és Benned is, ami több, mint egy ellesett sablon program százezredik újrafuttatása, amiben ott van a személyes, az egyedi,és ott van a Végtelen hívása, a Kimondhatatlan jelenléte is. Nehéz találkozni egy ilyen emberrel? Nehéz lemenni Hozzá a Kossuth térre? Még akkor is nehéz, ha egy kazal fehér rózsával várna Téged, és egy olyan élet ígéretével, amilyet senki mástól nem kapnál? 7 évig magára hagytad, de az az idő nem hiábavalóságokkal telt számára sem, megerősítette őt egy csomó mindenben, tudatosabbá, érettebbé, felnőttebbé tette, és mindazt, amit megtanult Veled akarja életre váltani. Olyan borzalmas dolog ez, hogy félni kell tőle, mint a tűztől, és bujkálni előle meg nem tudom mondani, hogy ki tudja meddig...
Gondold át ezt még egyszer, ha még nem vagy elég bölcs hozzá, akkor jöjjünk el Szófiába együtt is, gyönyörű hegyek magasodnak a város felett, lehetne nagyokat kirándulni, a legközelebbi piroti utamat simán ki lehetne egészíteni egy kis privát programmal, úgyis tervezzük pár szerbbel, hogy meglátogatunk egy kolostort a bolgár-szerb határ közelében, ha még hozzá csapnánk néhány magán napot, meg esetleg Bécsben is megállnánk egy kis időre, olyan vakációnk lenne, hogy mind a tíz ujjunkat, sőt még egymás szájaszélét is megnyalnánk örömünkben. Aztán elmehetnénk Province-ba is, ahogy azt már régóta tervezzük, sétálnánk a levendula földeken, kávéznánk a teraszokon, élveznénk a napfényt, a színeket, a tengert, és azt, hogy végre együtt vagyunk. Pénzem van, előléptettek, vezetői pozícióban fogok dolgozni (de ez még titok, nincs kihirdetve, tehát ne terjeszd, kérlek!), minden feltétel adott, semmi másra nincs szükség már, egyedül Te hiányzol az egész történetből, viszont Te most már nagyon, egyre fájóbb és egyre abszurdabb, érthetetlenebb a távolléted! Kérlek szépen, hogy vegyél egy partvist (a Vasvári Pál utca elején, az udvarban, a háztartási boltban lehet kapni, az eladók is nagyon kedvesek, segítenek a kiválasztásában, én is ott vettem, nekem is segítettek, azért tudom :-) és egy mozdulattal söpörd félre az összes félelmedet, meg az összes nyűglődésedet, meg az összes zavart, ami még nyomaszt, fürödj meg, mosd meg a hajad, pici smink, éppen csak, hogy legyen valami, Anett segít majd, aztán vegyél nagy levegőt, meg tiszta ruhát, és irány a Kossuth tér, irány Gyuri, irány az élet! Nincs apelláta, nincs kifogás, nincs nyafogás, ki kell takarítani a szívedet, ez így tovább nem maradhat, hajrá :-)! Puszilom az arcodat, szeretlek!
A Te Kis Herceged
