Édes Egyetlenem!
Tegnap egy picit később, ma egy kicsit korábban jött a pálcika. Jaj, az az arany középút, de jó lenne! Például az egymillió forintos teás csészéknek nem kéne üresen állniuk tovább... Ma reggel vettem Neked egy párizsi kockát a kisboltban, aztán 10 óra után ránéztem az admin-ra, és amikor láttam, hogy megint elvétetted a ritmust, bánatomban megettem. Holnap nem veszek, de ha jókor jössz, holnapután fogok venni kettőt is.
Délután 4-ig rendesen dolgoztam, aztán elmentem a patyolatba a ruháimért, utána elmentem futni, most pedig már este van, este van, ki-ki nyugalomban, és nincs sok időm az írásra, de nem is baj, mert lehet, hogy nagyon belemerülnél az olvasgatásba, és közben elfelejtenéd, hogy mi a célja az egésznek. Nagyon együtt érzek Veled, nem könnyű szeretni, de akkor sincs jobb ötletem a Számodra, és nagyon úgy tűnik, hogy Neked sincs jobb ötleted a magad számára. Ha van, akkor hajrá, akkor írd meg, hogy Gyuri, figyelj, eddig nem tudtam, hogy mihez kezdjek magammal, és kínomban minden nap a blogodat olvasgattam, de most bevillant, hogy el kell mennem Indiába leprásokat ápolni, mert az sokkal üdvösebb, mint a blogolvasás, meg sokkal üdvösebb, mint a Veled való élet, és szia, majd találkozunk a mennyországban. Ha írsz egy ilyen levelet, és utána soha többé nem látom a pálcikáidat, az tiszta beszéd. Ha nem írsz ilyen levelet, és a pálcikáidnak se vége, se hossza, akkor azt gondolom, hogy kitérő vágányon vesztegelsz, miközben a vonatok, meg az évek sorra húznak el Melletted, illetve mellettünk úgy, mint a nyíregyházi IC-k a Monoron veszteglő személy mellett. Már nem kell a télikabát, barátkozik a tavasz ismét az ébredés gondolatával, barátkozzál össze gyorsan Te is azzal a gondolattal, hogy talán lehetne velem élni. Én már nagyon jól összebarátkoztam egy csomó távlattal, Téged meg nagyon szeretlek. Tudom, hogy eljössz majd, csak nem tudom, hogy mikor. Nagyon sokat dolgozom, a futás is beindult, tulajdonképpen minden percem be van osztva, de még ez a sok minden sem tudja betölteni azt az űrt, amelyet a hiányod jelent. Az egy olyan hiány, olyan fájdalom, amelyet semmi sem tud igazán eltörölni, és ugyanúgy, ahogy bennem, ugyanúgy Benned se. Mennem kell aludni, fáradt vagyok, örvendeztess meg holnap egy jó helyre tett pálcikával. Valahogy az az érzésem, hogy már-már fontolgatod magadban a fél 10-10-et, csak aztán valahogy soha sem szánod el magad rá. De most már közelebb jársz hozzá, mint a múlt héten, akkor még a kora délutánt is elkerülted, nemhogy a délelőtt közepét, most viszont már egy kicsit jobban tartasz a célra. Még egy pici pontosítás, és meglesz! Biztos! (Puszi az arcocskádra :-)!
