Édes Egyetlenem!
Ma (szombat) délelőtt nagy nyüzsgés volt a Kisbolygón, de a nevezetes idősávba senkinek sem sikerült betalálnia. Az első látogató 7:55-kor érkezett, utána jött valaki 8:50-kor, a harmadik pedig 10:10-kor tette tiszteletét, vagyis csak egy kicsivel később, mint a Számodra előírt slot vége. Egyelőre nem tudom megmondani, hogy a három közül melyik voltál Te, de van egy olyan érzésem, hogy az első, aztán vagy igazam van, vagy tévedek, viszont az egész biztos, hogy nem akkor jöttél, amikor kértem, vagyis holnap megint nem lesz randi :-(((... Azt az első látogatót egyébként már 8 óra körül konstatáltam, és igazából már akkor elszállt belőlem minden remény, hogy vasárnap találkozni fogunk, viszont ha az egész hetet nézem, akkor azért látszik, hogy kacérkodsz a randi gondolatával, hiszen ezen a héten már kétszer sikerült összeszedned egy kis bátorságot. Ha a jövő héten sikerülne ugyanezt háromszor megtenned, az már nagy lépés lenne, mert akkor utána jöhetne a négy, majd az öt, és az ötnapos héten már matematikai képtelenség is megúszni a két egymás követő napot. (Heti négy nap esetén az utóbbi elvben megoldható, igaz, hogy két egymás követő héten belül már az sem :-)! Szóval, azt gondolom, hogy jó úton jársz, csak így tovább, és hamarosan a karjaimban fogod találni magad. Egyszer csak felébredsz, mint egy rossz álomból, körülnézel, és nem fogod tudni, hogy ki ölel Téged, aztán eszmélsz tovább, kidörzsölöd a csipát a szemedből, és észreveszed, hogy Gyuri az, ő van Körülötted, és szeret Téged és vigyázz Rád nagyon. Az lesz életed egyik legszebb pillanata. Amikor majd rájössz, hogy lehet bízni benne, mert ő mindent csak azért és csak úgy tesz, és tett eddig is, hogy egy termő, boldog, nem kiégő, nem ellaposodó kapcsolatban, eleven, növekedő, lüktető szerelemben tudj élni vele az életed végéig. Hiszen csak ez a cél vezérli, boldoggá akar tenni Téged, de nem egy napra vagy egy éjszakára, nem egy rövid életszakaszra, hanem hátralévő életed egészére. Lehet, hogy ezért a célért nem a leghatékonyabban dolgozott, sőt biztos, hogy egyértelműbben, tisztábban, világosabban is ténykedhetett volna, de mégis ez volt a pálya, az út, amelyen haladt, és halad azóta is. Ezért nem haragudnod kéne rá, és nem félned kéne tőle, hanem örülnöd kéne neki, és segítened kéne őt. Nem blogolvasással, hanem valódi, igazi, élő kapcsolattal, nőiességed odaadásával, a bájaddal, a szépségeddel, az örömöddel és a szereteteddel. Bizony! És ez a felismerés egyetlen nap alatt bekövetkezhet, sőt még annyi se kell, tulajdonképpen egy óra, sőt egyetlen perc is elég rá. Ébredj fel, Édes, a rossz álomból, ébredj, eszmélj, és legyél itt. Vágyom arra, hogy szeresselek, vágyom arra, hogy szeress. Vágyom arra, hogy együtt legyünk, és együtt növekedjünk tovább. Mert eddig is növekedtünk, és jó is volt, de most már tényleg az élet következik, és nem az a virtuális valóságshow, amely ma is vonzott pár látogatót Rajtad kívül, és amelynek kétségkívül van egy kis hangulata, de sokkal kevesebb, mint amennyit egy közös élet tudna nyújtani. Aranyos ez a kisbolyongás, de elég meddő, ha nem kíséri némi kibontakozás is egy idő után. Most nem írok többet, megyek Zolihoz, de holnap megint sasolom majd a blogolvasókat, és remélem, hogy a Te pálcikád is ott lesz, sőt mi több, pontosan fél 10 és 10 között lesz ott. Vigyázz magadra, vigyázz a lelkedre, légy jó, és szeress! Mindenkit szeress, de engem különösen is! Mert én vagyok a párod, a legtermészetesebb értelmezés szerinti társad, vagyis az a normális, ha engem megkülönböztetett szeretettel udvarolsz körül, hiszen én is megkülönböztetett figyelemmel gondolok Rád, és tennék Érted mást is, ha már lehetne többet, mint az a napi átlag egy óra jegyzetelés, amelynek ma ezennel a végére értem. Szeretlek, puszilom az arcodat, és várlak nagyon!
A Te Kis Herceged!
