Édes Egyetlenem!
Ma valaki megint feltette nekem a kérdést, hogy mért nem kereslek meg levélben vagy személyesen. Azt válaszoltam neki, amit már máskor is, amikor valaki hasonlót kérdezett, hogy egyedül blogbejegyzéseket írhatok, mert minden mástól el vagyok tiltva Általad. Igen, ez van, mert ez történt. Nem foglak megkeresni akkor sem, ha hosszú időre eltűnsz a blogról, nem fogok Neked levelet írni addig, amíg nem vonod vissza a tiltást (amit egyébként már számtalanszor kértem). Szeretlek, Veled vagyok, de tiszteletben tartom a kérésedet, vagyis a helyzet olyan, hogy egy nagyon picit legalább Neked kell lépned. Értem, hogy Neked sokáig ez kellett, az abszolút semleges, minden kötelezettség nélküli haszonélvezet, viszont biztosan látod, hogy ez a rendkívül biztonságos, de minden kibontakozástól mentes "együttlét" egyszer majd értelmét veszti (vagy már értelmét vesztette), és onnantól kezdve már nem fog építeni egyikünkön sem. (Egyébként magadnak köszönheted, mert ha nem mondtad volna vissza például a sárga borítékos leveleket, akkor valószínű, hogy már rég felhagytam volna a bloggal... :-)!
Telihold van, egy hónapja azt írtam, hogy ne várjuk meg ezt a napot. Most is csak azt tudom írni, hogy ne várjuk meg a következőt, mely április 22-re fog esni. Ma nem tudunk találkozni, és holnap, meg holnapután se, mert ahhoz be kell gyűjteni a két időkapus pillangót, de szombaton már igen. Gondold meg, gondold át! Szeretlek!
