Édes Egyetlenem!
Szépen telik a hosszú hétvége, és gondolom, hogy Te se bánsz pár nap szabadságot, de biztos vagyok abban, hogy még szebben telt volna, ha részben vagy egészben együtt töltöttük volna el. Azok az impulzusok, amelyekkel egymást megajándékozhattuk volna ez alatt a pár nap alatt, nem vettek volna el semmit a mostani előnyökből, ellenben nagyon sokat hozzátettek volna. És ez ugyanígy van minden nap. Egyikünk se lenne kevesebb, illetve egyikünk élete se lenne szegényebb, ha együtt élnénk. Nem vennék el Tőled semmit, viszont egy csomó mindent hozzátennék az életedhez, és Te is ezt tennéd velem, illetve ez a két dolog teljesen összefüggne, hiszen a leginkább a megajándékozhatóságunkkal ajándékoznánk meg egymást.
Mindjárt megyek futni, csak előtte ránéztem az időkapura, de sajnos ma sem találtam benne pálcikát. Jó lenne, ha lassan megváltozna ez. Párszor már legalábbis kacérkodtál a gondolattal, vagyis nem teljesen idegen Tőled az, hogy elszánd magad arra, hogy szeress, és egyben elszánd magad a saját boldogságodra is. Sokszor, sokféleképpen leírtam már, hogy közel járhatsz hozzám már, a kertek alatt osonsz, papírvékonyságú falak választanak csak el minket, a virág illatát már érzem, csak még a szirmait nem látom, annyi képet kitaláltam már ugyanarra a mondanivalóra, hogy lassan valamilyen díjat is megérdemelnék a találékonyságomért. Nem Nobel díjra gondolok, hanem egy olyanra, amelyet Te adnál nekem, mondjuk egy csók formájában. Minden este kiöblítem a szájamat, és utána olyan üde, mint a tavaszi rét. Ilyenkor igazán hívogató, ha nyelveddel körbesétálgatnád, igazán nem bennem, még viszonoznám is. Sőt a testünknek vannak más érzékeny pontjai, ahol szintén össze tudnánk barátkozni egy kicsit, ha megértenénk és elfogadnánk magunkat és egymást... De ne szaladjunk nagyon előre, mert még megijedsz tőlem, hogy milyen furcsa gondolatok járnak a fejemben :-)!
Szeretlek, nagyon szeretlek, várlak. Gondold át még egyszer azt, amit a bejegyzés elején írtam, nem vennék el Tőled semmit, miattam, a szeretetem miatt, illetve engem szeretve nem kéne lemondanod semmiről, viszont kapnál egy csomó olyan dolgot, ami most nincs, de nagyon jó lenne, nagyon jó lehetne Neked, meg nekem is, persze. Ne félj, nem bántalak, ne félj, gyere! Ne menjenek el így hosszú hétvégék, ne töltsük azokat teljesen értelmetlenül egymás hiányában!. És ne menjen el egyetlen munkanap se hiába! Szeretlek, nagyon szeretlek, higgy nekem! Puszi :-)!
