Édes Egyetlenem!
Van szűk negyedórám, hogy írjak Neked, most ez a kihívás, ezzel a helyzettel kell kezdenem valamit. Nem jöttél, nem jöttél, nem jöttél, jaj, jaj, jaj! Pedig reménykedtem most is. Hiába: versenyeznek a halak, elöl jön a kardhal, utána a lepényhal, a remény hal meg utoljára! Van egy ötletem, hogy hogyan kéne megmenteni az április 4-dikét :-)! Látogass el a Kisbolygóra szombaton és vasárnap délelőtt fél 10 és 10 között, és akkor hétfőn találkozhatunk. A román utamat is nagyrészt azért mondtam le, hogy minél több esélyt őrizzek meg Neked. Tavasz van, csicseregnek a madarak, virágzik a japán cseresznye, tele van élettel a Föld, mikor legyen az ember szerelmes, ha nem ilyenkor? Gyere el kérlek, gyere el az időkapuba, olyan felesleges már ez az ósdi halogatósdi, hogy az szörnyű. Szedd össze a bátorságodat, szedd össze a szeretetedet, a jó szívedet, a mosolyodat, érzékeny, figyelmes női mivoltodat, és irány az időkapu, ahol egy új időszámítás kezdődhetne el. Tudom, hogy akarod Te is, tudom, hogy ezt jelzed azzal, hogy néha odatévedsz, tévedj oda kétszer egymás után most már, plíz! Szeretlek nagyon, letelt a negyed óra, abba kell hagynom, most értettem meg, hogy mi a különbség a sakk és a villámsakk között... Puszi az arcocskádra :-)!
