Édes Egyetlenem!
Nem könnyű életet akarok élni Veled, hanem tartalmas, termő, értékes életet. Olyan életet, amely során - miközben én a férfiasságban erősödöm, Te pedig a nőiességben fejlődsz - mindkettőnk szeretetképessége növekszik. Olyan életet, amely nyomot hagy a földön, amelyre valamikor azt fogják mondani, hogy ez igen, ők kiléptek a megszokások szűk teréből, mertek újat kezdeni, mertek belevágni az ismeretlenbe, felhasználva az őket körülvevő közeg természetes módon bekövetkező eseményeiből fakadó motivációkat mertek változni, alakulni, teljesebb, egészebb emberré válni. Ilyen életet akarok, még akkor is, ha az ilyen élet nem nevezhető mindig könnyűnek, és Téged is erre hívlak, várlak már régóta. Ha Te ebben nem akarsz részt venni, akkor akár abba is hagyhatod a blogolvasást, mert a Kisbolygón más üzenetet később se fogsz találni. A szívem szakadna meg Érted, de sem kegyes, sem kegyetlen hazugságokkal nem akarlak bombázni, hiszen annál mindig is sokkal többre becsültelek, és azt is, amit egymásban kaptunk. Szóval, gondold át, hogy osztod-e ezt a célt, és ha igen, akkor jelezz, és gyere gyorsan, mert szükségem van Rád ahhoz, hogy fejlődni tudjak, mint ahogy Neked is szükséged van rám, és azokra a helyzetekre, amelyekbe egymás által kerülnénk. Nem tudok többet hozzátenni ehhez, erről szól minden, erről szólnak az egyre letisztultabb blogbejegyzések, régóta ez a mozgatója minden törekvésemnek, az összes levelezésemnek, az összes futásomnak, a munkámnak, a gyermekeimmel, a barátaimmal való kapcsolattartásnak, és még sorolhatnám sokáig. Döntsd el, hogy kell-e ez Neked, döntsd el, hogy belevágsz-e ebbe a nagy kalandba, ahová annyira szeretnék Veled menni, vagy biztonságosabb, de egyben szomorúbb és unalmasabb területeken töltöd el életed hátralévő éveit. Nem hiszem, hogy az ember arra született, hogy kímélje és minden kicsit is ismeretlentől óvja magát. Az nem élet, hogy mást sem csinálok, csak a biztonságomra meg a kényelmemre törekszem. Döntsd el most már, kérlek, ne várj tovább, mert egyszer úgy is el kell dönteni. Egyszerű, plasztikus, átlátható ez a kérdésfelvetés. Most nem beszélek a tavaszról, nem beszélek ibolyákról, nem beszélek a történet korábbi eseményeiről, nem utalok a nevezetes napokra, a romantikus részletekre, mert most a leglényegesebbről írok. Jössz vagy nem jössz? Szeretném tudni! Most már tényleg szeretném. Nem bántalak, soha nem is jutna eszembe, mindent azért jártam meg, hogy Neked is segítsek a félelem zátonyokon túlra kerülni. Mert ott jó, mert ott az emberek boldogok. Egy csomó fájdalom éri őket, de legalább annyi szép élmény is, és végső soron az utóbbi a döntő, illetve a kettő együtt, hisz akinek fájdalma nincs, annak öröme se lesz soha. A párkapcsolatnak vannak olyan összetevői, amelyek nehézségként mutatkoznak először, de azoknál sokkal több a plusz, hogy van egy társam, akit boldoggá tudok tenni, és akinek meg tudom adni a lehetőséget, hogy ő is boldoggá tegyen engem. A mindennapi érintkezés legapróbb pillanataiban épp úgy, mint a paplan alatt összebújva, egymást átölelve, egészen összeolvadva este a hosszú nap után. És a nagy játékban, mely a mindenféle pillanatok végtelen sokaságából tevődik össze, mindenki növekedhet, tisztább és érettebb emberré válhat. És az a lényeg! Nem az élmény magában, mert az élmény - ha nincs célja - egy perc alatt elporlad, és keserves kielégítetlenséget vagy csömört hagy maga után. Abba pedig beleöregszünk, és ott jön a szörnyű felismerés, hogy eltelt ennyi meg ennyi idő, és még jóformán nem is csináltunk semmit. Nem ezt akarom! Ha szerencsénk lesz, még nagyon sokáig élhetünk, de ne halogassuk tovább a találkozásunkat! Gyere, Édes, most már ne olvass sokat, lépj be kétszer az időbe, és legyen vége azzal a Kisbolygónak, meg ennek az egész kisbolygós helyben járásnak. Gyere, gyere, gyere, nem tudok, mit mondani már, ne félj, ne félj, szeress, add magad, és közben rá fogsz jönni, hogy ki is vagy Te tulajdonképpen, és az jó lesz, és örülni fogsz annak a kibontakozó valakinek, akit ma még magadban hordasz, de akkor majd megláthatod színről színre. Vigyázok Rád, figyelek Rád, szeretlek nagyon! Gyere!
Kis Herceged
