Édes Egyetlenem!
Nem tudom, hogy mi van Veled, azt sem, hogy hol tartasz, nem tudok semmit, csak azt tudom, hogy jó lenne, ha úgy szeretnél, ahogy egyszer, régen szerettél, ám most már szívszerelemmel, a szív igaz szándékától indítva. Nem azért, mert a szereteted nélkül nem tudok élni, hanem azért mert anélkül egyikünk élete sem tud kikerekedni, anélkül mindkettőnk életében ott maradna egy csomó megakadás, egy csomó - egyébként elkerülhető - befejezetlenség. Ne haragudj emiatt, kérlek, de nem tudok jobbat kitalálni, a Te kezedben van a kulcs, az a szeretet úgy kell nekünk, mint egy falat kenyér, egyébként mindegyik párnak kell, mert anélkül a szeretet nélkül minden párkapcsolat félremegy, látom, és más is látja nagyon jól, legfeljebb nem meri bevallani még magának se. Gyere vissza, Édes, éleszd fel magadban azt a szép önzetlenséget, amelyet akkor mutattál, ott van Benned, biztos, hogy ott van, sok mindent meg lehet játszani, de amit én láttam Rajtad akkor, azt nem. Lehet, hogy volt megjátszott része is, sőt biztos, de volt egy valódi mag, és abból most is kinőhet egy új virág vagy egy új világ, ahogy jobban tetszik Neked :-)! Biztos fájdalmas, biztos nehéz is lesz, persze, hiszen minden élő hordozza a fájdalmat és a nehézséget is, de mutathat valahová azért, segíthet nekünk kibontakozni, segíthet nekünk önmagunkká válni, segíthet nekünk, hogy ne olyanok legyünk, amilyenné a környezetünk próbál formálni minket, hanem olyanok, amilyenek valójában vagyunk. Gyere vissza, Édes, szeretném, nem látok más esélyt, gyere vissza és szeress, legyünk megint egészen együtt! Puszi az arcocskádra!
Kis Herceged
Ui: Március 28-án leírtam, hogy mit látható akkor, amikor a számítógép képernyőjén olyat mutat, mint ez a kivágat is itt ni! Ha már nem emlékszel rá, lapozd fel a Kisbolygó régi számát nyugodtan :-)!
