Édes Egyetlenem!
Most is gyorsan kell írnom, ezúttal a munkával telt el rengeteg idő. Gondolkodtam ezen a pünkösdi esküvőn, és nem olyan egyszerű. Nekem aztán mindegy, hogy pap vagy anyakönyv vezető ad minket össze, de mind a kettő komoly szervezést igényel. Az egyházi azért, mert én egyházilag még nem is váltam el, sőt az is lehet, hogy még Te se. Szerencsére Ferenc pápa sokat könnyített a procedúrán, meg vannak kapcsolataim a Püspöki Karnál (na, jó a többes szám kicsit túlzás, mert csak egy van, és az is eléggé halódik), de pár hét alatt lezongorázni azért még így is elég nagy kihívás. Ha világi esküvő, akkor pedig kell találni egy mozdítható mátraalji anyakönyv vezetőt, meg valakit, aki kinyitja nekünk a galyatetői kápolnát, mert a helyszínhez azért ragaszkodnék, ha már ilyen jól kitaláltuk (illetve én). És még sorolhatnám a sok egyéb szervezési kérdést, szóval, akárhonnan nézem, jó lenne, ha hipp-hopp itt teremnél. Egy. kettő, három, Te vagy az én párom, mondja a vers, és én ezzel a mondanivalóval érzelmileg nagyon jól tudok azonosulni. Kérlek, Te is azonosulj vele, és gyere hozzám gyorsan, hogy ne legyen semmi gátja ennek a gyönyörű hétvégének! Zsoltiék biztos vendégül látnának minket, a párja, Margó is nagyon helyes, és az egyik legokosabb nő, akivel valaha is találkoztam. Pont olyan, amilyen Te leszel, ha majd ráérzel arra, hogy mitől lehet valaki boldog Melletted, meg arra is, hogy mért jó Neked az, hogy egy boldog ember mellett élhetsz. Sokat tudnék írni erről is, de tényleg késő van. Búcsúzóul ideteszek egy kivágott olvasási jelet, amelyet tíz perce rögzítettem, vagyis akkor, amikor beléptem a mai szerkesztés végett. Ma már volt több látogató, vagyis nem lehetek biztos abban, hogy megint szinkronba kerültünk, de hátha! Jaj, kerüljünk már szinkronba, úgy értem, valóságosan, ne csak ilyen iró-olvasó találkozós szinkron gondolatrezgésekbe! Gyere, gyere, gyere, ne rontsd el a tervemet, Édes, házasodjunk össze gyorsan, amilyen gyorsan csak lehet, puszi az arcocskádra!
Kis Herceged
