Édes Egyetlenem!
Szombaton nem is írtam Neked, mert közben vasárnapra váltott a naptár, és egyben májusra is. Hosszú volt ez a nap, de eredményes, nagyobb részét a szüleimmel töltöttem, akiknek most már sokat számít, ha velük vagyok, utána pedig a keresztfiammal mentem el vacsorázni, ami szintén jól sikerült, és nagyon fontos is volt mindkettőnknek. Mivel a vasárnap esti randevút nem kérted, a holnapi napomat is úgy fogom szervezni, ahogy eredetileg terveztem. Vagyis hosszú alvás, nyugodt reggeli, utána futás, majd találkozás egy középiskolás barátommal, végül pedig Nyíregyháza hé-ja-hó! A késői - vagy inkább korai - órára való tekintettel megelégszem (és Neked is meg kell elégedned :-) ezzel a rövid bejegyzéssel. Szombaton se időben jöttél, de remélem, ez hamarosan változni fog. Nagyon szurkolok Neked, hogy a blogolvasásodat jól ütemezd, és az időkapu meg az időkapu túloldalán elterülő mennyország ne maradjon sokáig kihasználatlan.Várok Rád, várom, hogy szeress, várom, hogy szerethesselek! Nekem úgy tűnik, hogy a Te életedet nem tudja más megoldani, de az enyémhez is rengeteget hozzá tudna tenni az utóbbi kettő. Csukódik le a szemem, nem tudok többet írni, de a lényeg azért benne van. Puszi az arcocskádra!
Kis Herceged
