Édes Egyetlenem!
Nem tudtam soha igazán bemérni, hogy mit váltanak ki Benned a verseim - hogyan is lehetne ebben visszajelzésektől szinte teljesen mentes közegben bármit is bemérni? - de néha mégis azt érzem, hogy fontos egyik vagy másik, és meg kell osztanom bennük valamit magamból Veled. Ma reggel is lett egy vers, elég gyorsan összeállt a fejemben, tulajdonképpen csak a munkába biciklizés szűk húsz perces időtartamát fordítottam rá. A címe az, ami a blogbejegyzésnek is, és azt hiszem, elég sok mindent kimondok, leírok Neked ebben a pár egyszerű sorban. Kérlek, fogadd szeretettel!
Kis Herceged
Szerelmes vers
Üzenem a téren kószáló időnek,
És az időt Érted is mozgató fénysugárnak,
Hogy a kitörési pontokat mégis csak meg kell keresni,
Mert emberek ránk minden határon túl várnak
Várnak, és ezért nem múlhat el az életünk,
Nem lehet kudarcos, úttalan történet, lényegében bármi...
A vízről tudjuk, hogy csak tánclépésben lehet rajta közlekedni,
S az izzó parázson is csak meztelen talppal szabad járni
Legyél szép! Oké? A déli szél nem csak a nyafka,
Kényes, nyugatról jött turistáknak lengeti ma a pálmát,
Azért születtél meg, hogy felragyogj, s a világmindenség
Benned, Általad mutassa be, hirdesse legszebb álmát
