Édes Egyetlenem!
Nem kapkodod el ezt a visszajövetelt, pedig minden nap írok Neked szorgalmasan és már évek óta. Ma is, pedig szűk félóra szabad időm van, de annak a nagy részét szeretném Rád fordítani. (Megérkeztem Bukarestbe, de munka után vacsi következik, és nagyon valószínű, hogy utána már nem lesz erőm írogatni.) Délelőtt 10 óra után beléptem, hogy megnézzem az időkaput, de üresen állt. Arra gondoltam, hogy szombaton biztosan szeretnél találkozni velem, és ahhoz kézenfekvő lett volna ma egy délelőtt fél 10 és 10 közötti időugrás, viszont úgy néz ki, hogy ezúttal nem találkoztak a gondolataink. Hát ez elég szomorú, de nem orvosolhatatlan, mert azt hiszem, hogy még vasárnap is Nyíregyházán leszek, tehát egy holnapi és holnaputáni time-gate visit is meg tudná oldani a keleti kérdést, vagyis azt, amelyik már régóta kelleti magát.
Elképzelni sem tudom, hogy mért nem jelzel. Itt vagy, olvasgatod a blogomat, gyűjtögeted a bátorságot, de mégsem sikerül élő valóságként is megjelenned előttem? Valami nagyon csodálatos dolgot vársz tőlem? Egy olyan blogbejegyzést, amitől teljesen elalélnál? Apropó, az eddigiektől nem sikerült? Nem voltak elég csábítóak? Pedig csábítónak szántam valamennyit, legfeljebb nem olyan értelemben, ahogy azt a többség gondolja. Én elhiszem, hogy nem kell mindenkinek agyongondolkodnia az életét, de azt nem, hogy csak a rendezetlen hőmozgás sodort minket egymás mellé. Ha végignézem az életedet, akkor az a benyomásom alakul ki, hogy Neked pontosan egy olyan férfira van szükséged, amilyen én vagyok, és szerintem Te is tudod, hogy miért. Mert akkora ellenállás van Benned bizonyos területek bejárásával szemben, hogy az félelmetes, viszont lehet, hogy attól a félelmetes ellenállástól én már nem ijedek meg nagyon. Tudod, Édes, kevés ilyen ember van, de úgy néz ki, hogy rám számíthatsz :-)! Nagyon úgy tűnik, hogy Neked rám van szükséged, nekem pedig Rád, hogy egy kicsit rendeződjek. Ha nem lettél volna, egy csomó minden soha nem jutott volna eszembe, viszont attól, hogy voltál, sőt szerettél, illetve én is Téged, rá voltam kényszerítve arra, hogy ne lazsáljam el az éveimet. Ez van, ennyi a helyzet, de most mennem kell, mert letelt a szűk félóra. Folytatása következik, remélem, hogy hamar és azt is, hogy teljesen más formában. Puszilom az arcocskádat, vigyázz magadra minden esetre, mert az mindennek az alapja...
Kis Herceg
