Édes Egyetlenem!
Egyszer (egy félmari előtt, valahol a Jászságban került rá sor) kaptam Tőled egy futózoknit, még mindig megvan, ám futásra már nem alkalmas, különösen pedig egy hegyimari lefutására nem az. Olyan jó lenne, ha vennél nekem egy futózoknit, 46-os a lábam (egy számot nőtt a hét év alatt :-), persze, ha nem jössz el, akkor nem tudom, hogyan tudnád eljuttatni hozzám, esetleg Zolin keresztül, ha még megvan a száma, és meg tudsz vele beszélni valamit. A postaládámba ne dobd be, mert nincs postaláda kulcsom, bár, ha jobban meggondolom, talán ki tudnám piszkálni valahogy, tehát még az is szóba jöhet....
Azért az lenne az igazi, ha eljönnél, és szurkolnál nekem, biztos, hogy egész máshogy menne a futás akkor, biztos, hogy szárnyakat kapnék Tőled. Kicsit félek ettől a futástól, de van bennem egy jó adag bizakodás is. Van egy olyan érzésem, hogy a májust egy picit túlfutottam, de a múlt héten már visszavettem a távokból, ezt a hetet meg szín tiszta pihinek szánom. Holnap még futok egy laza 8 km-t, pénteken átmozgatás, és aztán hajrá!
Ma még vettem egy adag epret, de attól tartok, hogy ez már a vége... Az eperről jut eszembe, hogy puszi a szád szélére!
Mikor láthatlak?
Kis Herceged
