Édes Egyetlenem!
Teljesen hulla vagyok. A bukaresti indulásnál négy órát vártunk, mire találtak nekünk egy működőképes repülőt, utána pedig a rossz idő tréfált meg minket, először szlalomozni kellett a zivatarfelhők közt, utána pedig 40 percet köröztünk a levegőben, mire kicsit csendesült a vihar, és le lehetett szállni Szatmárnémetiben. Mindezek következményeként majdnem éjfél lett mire hazaértem a nagyon kényelmes este hét órára előirányzott érkezés helyett. Most gyorsan írok Neked, de csak ennyit, mert az igen fárasztó hét után, mely a végén még ezzel a kis közlekedési kalanddal is meglett spékelve, nem maradt bennem semmi erő. Ráadásul holnap is lesz tennivaló, egy napom van a két utazás közt, ez elég kevés, de valahogy meg fogom oldani azért. Puszillak, szeretlek, gyere gyorsan!
Kis Herceged
Ui: Van más hírem is, de azt majd holnap, vagy még inkább szóban, ha láthatlak majd!
