Édes Egyetlenem!
Eltelt a nyár első hónapja, talán a legszebb, de mindenképpen a legvilágosabb, és nagy kár, hogy Nélküled telt el. Illetve nem egészen Nélküled, mert két nap kivételével végig láttam a pálcikáidat, de azért a pálcikák látása nem ugyanaz, mintha Téged magadat láttalak volna. Ebben a hónapban egy csomó minden történt, lefutottam a hegyi marit, túléltem egy viharban repülőzést, rengeteget dolgoztam, többször voltam padló közelében, de általában felálltam belőle, kétszer lementem a Kossuth térre is, mert egy kicsit összeálltak az ehhez szükséges feltételek, viszont mind a kétszer hiába, mert valószínűleg mégsem egészen, rettenetesen meleg volt sokszor, de azzal nem volt komoly bajom, élveztem a hosszú estéket, a magyarok játszottak három jó csoportmeccset az EB-n, az angolok kiléptek az EU-ból, illetve eldöntötték, hogy ki fognak, meglátogatott a keresztfiam, ami már önmagában is nagyszerű, de ha hozzávesszük a jó félnapos sóstói strandolást, akkor már szavakat se találok az élmény leírására, Dorka lányom kiment dolgozni Németországba, és meghívott, hogy látogassam meg, de ezt már többször mondtam, illetve többször kifejtettem, hogy Veled szeretnék elutazni hozzá, ám egyelőre még erre a ajánlatomra se kaptam választ, mint ahogy a többi tízezer hívogatásomra se igazán.Tegnap azt írtam, hogy nem akarok Guiness rekordot a szerelmünkből, de attól tartok, hogy máris elég közel járunk hozzá. Továbbra is úgy érzem, hogy túl óvatos vagy velem kapcsolatban, és azt is, hogy így képtelenség élni, vagyis valamit változtass gyorsan, hogy ne fussunk ki a nyárból egészen. Nem írok többet, csökkenteni fogom a napi karakterszámot, mert semmi értelme, hogy az eddig leírt félmillió szót gyorsuló iramban szaporítsam. Komolyan mondom, hogy egy kőszobrot könnyebb szerelemre bírni, mint Téged, ami nem is lenne baj, ha közben nem szeretnénk egymást mégis, hisz akkor hagyhatnánk egymást békén. Viszont szeretjük egymást, tehát akár tetszik, akár nem, keresni kell a kibontakozást, amíg az el nem érkezik pl újabb időkapus látogatások formájában, illetve Kossuth téri randevú formájában is, mert harmadszorra már annak is össz kéne jönnie, szerintem. Puszillak, szeretlek, várlak nagyon!
Kis Herceged
