Édes Egyetlenem!
(A tegnapi bejegyzés megjelentetése nem volt szándékos. Azt még régebben írtam Neked, nagyon régen, de akkor nem került rá sor, így fennmaradt a blogon várakozó státuszban. Rengeteg ilyen bejegyzés van, 100 felett van a számuk, kitörölni egyelőre nem akartam egyiket se, viszont azért, hogy ne váljanak láthatóvá, valamennyit jó előre datáltam, csak most már annyi idő eltelt, hogy az évekkel előre datált bekezdéseket is utolérte a naptár, és én ezt tegnap nem vettem észre. Ha egyszer meghalok, és úgy, hogy előtte nem lesz időm kitörölni ezeket a függő bejegyzéseket, akkor egy idő után majd szép sorban meg fognak jelenni, és akkor mindenki fogja látni, hogy mi nem érdemesült megjelenésre rövid életem során. Minden költőnek marad kiadatlan verse, nekem kiadatlan blogbejegyzéseim fognak maradni, és nem is kevés. Nem tudom, hogy szombat reggel Te jártál-e a blogon, ha igen, és elolvastad, akkor láttad, viszont most már nem látod, mert azóta levettem. Felejtsd el!)
Welcome on board again :-)! Ma, azaz pénteken meglett a harmadik egymást követő pálcikás nap, vagyis írhatok megint, bár a szabályaink értelmében csak vasárnap hajnali megjelenéssel, de nem baj, az is több, mint a semmi! Amíg odavoltál meg kellett vennem az augusztusi repülőjegyet Németországba, mert elkezdett felmenni az ára :-(((! Ez még nem akkora baj, hogy rögtön sírva kéne fakadni tőle, viszont a Fekete erdei történő nyaralás esélye ezzel lényegében el is szállt, illetve a repülőn valószínűleg nem fogunk egymás mellett ülni, ugyanis a WizzAirnél a jegyváltáskor dől el az ülőhely, és egyáltalán nem biztos, hogy a mellettem lévő helyet nem fogják eladni, mire kitalálod, hogy mégis csak eljössz velem. Ha meg nem kapcsolsz időben, akkor meg egyszerűen el fog fogyni az összes hely, mert ez a hétvége az egész nyár egyik legutazósabbika. Szóval nagyon szépen kérlek, hogy legyél bátor, és dönts mellettem, meg a badeni utazásunk mellett amilyen gyorsan csak lehet (ASAP). Annyit elárulok, hogy Baden közelében van Németország legnagyobb nyári bobpályája, körülbelül 5 km hosszú, és elképesztő érzés fékezés nélkül lecsúszni rajta, illetve vannak egyéb nyalánkságok is. Például nagyon szívesen elvittelek volna Strasbourgba, gyönyörű a belvárosa, és nincs messze, viszont nem tudom, hogy bele fog-e férni a hétvégébe. Ha hosszabb ideig maradtunk volna, ez nem lett volna kérdés, de így az, sajnos!
Nem csúnya kilátások vannak tehát, viszont a szabadságig két hetet még végig kell pörögni. Petőfi verssora jut eszembe: szabadság, szerelem, e kettő kell nekem! Meri még valaki azt állítani, hogy Petőfi költői munkássága nem állja ki az idő próbáját? Felvetése annál nagyobb aktualitással még soha nem bírt, mint az én esetemben itt és most. Ja, megvan a következő ötletem a találkozásra! Arra gondoltam, hogy mi lenne, ha pont a nyár közepén látnánk egymást újra. Számolgattam magamban, a nyár három hónapból áll, június, július, augusztus, e háromból a július a középső, a július középső napja pedig (van neki, lévén, hogy ez a hónap 31, tehát páratlan számú napos) pont 16-dikára esik, vagyis jövő szombatra, annak a közepét pedig én - nem túl meglepő - délre saccolom. Szóval ha addig összehoznál két egymást követő nap egy-egy időkapus pálcikát, akkor én szívesen találkoznék Veled a Kossuth téren, ott, ahol szoktunk, illetve a helyzetre való tekintettel inkább úgy ötven méterrel arrébb, a Szifon kávézó napernyőkkel árnyasított teraszán várnálak. Az a törzshelyem, szombat délelőtt - ha Nyíregyházán vagyok - ott szoktam kávézni, hát most egy picit tolnék rajta az időpont bája miatt, meg azért, mert így nekünk haragoznának 12-kor.
Még tudnék írni rengeteg mindent, de majd apránként elcsepegtetem a következő pár nap során. Egyelőre az a jó, hogy itt vagy megint a blogon, jövő szombaton meg az lesz a jó, hogy talán a valóságban is meg fogsz jelenni. Nem vagyok egészen biztos benne, de azért remélem. A remény hal meg utoljára, az enyém még él. Továbbra is azt mondom, hogy ne add fel, mert jó nyomon jársz! Szeretlek és puszilom az arcodat!
Kis Herceged
