Édes Egyetlenem!
Nagyon hiányzol! Eseménydús, fárasztó napom volt tegnap, de este legalább kihajóztam Domcsival a Római partra (BKK hajóval). Most a szüleimnél van valamennyi szabadidőm, de egy szűk óra múlva indulok a reptérre. Durva meleg van, a kánikula csúcsa, holnaptól talán egy picit csökkenni fog itt, de azt hiszem, hogy Athénban nem számíthatok komolyabb hideghullámra. Egyébként semmi kedvem sincs menni, hosszú repülőút Münchenen keresztül, vagyis kis túlzással fél Európát meg kell kerülni, mire a szállodába érek, ott már majdnem éjfél lesz, majd két napon át folyamatos munka, péntek hajnalban pedig indulás vissza.
Ma nem látogatott senki sem az időkapuba, ezek után felmerült bennem, hogy talán tegnap se Te voltál. Pedig nagyon jó lenne, ha eljönnél szombaton, el sem tudom mondani, hogy mennyire örülnék. Még van pár napod, akkor is ott leszek, ha csak csütörtökön és pénteken jelzed a szándékodat, pedig az már egy kicsit szabálytalan, de tehetek kivételt. Itt a nyár közepe, mindjárt kezdődik a szabadságom, mért ne tölthetném Veled? Legalább egy részét utazással, a másik részét pedig lehetne azzal, hogy összepakolom a cuccomat, hogy tudjunk együtt lakni augusztustól. Mért nem lehet, mért vagy bizonytalan még mindig? Tudom, hogy milyen erők munkáltak Benned, de azt is tudom, hogy ki vagy és azt is, hogy mi lakik a szíved mélyén. Bonyolult és szövevényes minden ember szándéka, indítékainak javát általában maga sem érti, de a helyzetei azért segítenek, napról napra ügyesebb, értelmesebb, tisztább lelkű, érzékenyebb szívű, szeretni tudóbb lehet mindenki. Ebben bízom Veled kapcsolatban is, abban a tisztázódási folyamatban, amely már engem is átvitt egy csomó gáton, és amelynek a jótékony hatásait nehéz lenne elvitatni. Nem vagyok különleges eset, ami velem megtörténik, az megtörténhet Veled is. Szeretlek, várlak, kitartok, de gyere velem szabadságra, plíz! Kérlek! Olyan jó lenne, és olyan fontos is! Annyira lebénít minket ez a helyben járás! Olyan rettenetesen hiányzik mindkettőnknek a szeretetünk életre váltása! Gyere, Édes, gyere gyorsan! Puszi az arcocskádra!
Kis Herceged
Ui: Közben változott kicsit a menetrend, nem pénteken reggel, hanem csak szombaton hajnalban fogok elindulni Athénból, igaz, olyan korán, hogy akár haza is érhetek délre, illetve Nyíregyházára. Az egyetlen megjegyezni való az, hogy ebben azért a szokásosnál kicsit nagyobb a kockázat, hiszen késés közbejöhet, mint tudjuk. Mégsem szívesen mondanék le a szombati találkozóról, mert utána megint el kell mennem öt napra. Viszont azt nagyon nem szeretném, ha lekésném a találkozónkat, ezért arra gondoltam, hogy legyen inkább este nyolc óra, az biztosabb, illetve addigra - ha minden jól megy - egy picit pihenni is tudnék, vagyis nem lennék full mosogató rongy. Egy picit sérülne a nyár közepe gondolat, de csak egy picit, viszont így biztosabb, hogy ott leszek, és azért az sem mellékes :-)! Ugye, eljössz, ugye, nem akarsz lemaradni erről az esélyről is? Ugye, láthatlak majd? Annyira szeretném! Olyan zavaros ez már így, hogy senki nem bír kiigazodni rajta. Olyan szenvedős, olyan rettenetesen fájdalmas! Annyira elvitt már minket ez a hét év a kínok legközepébe, annyira kellene már, hogy vége legyen ennek a borzalomnak, mind a kettőnknek nagyon kéne! Nem lehet ezt így csinálni tovább, itt a nyár, itt van végre egy pici idő ebben a rettenetesen túlpörgetett, borzasztó strapás kapitalista életben, most lehetne egy pici nyugodt időnk egymásra, ne engedd el, ne szalaszd el, Édes! Ne kelljen csinálni tovább ezt a hülye blogolást, torkig vagyok vele, nem a számítógép képernyőjét akarom nézni, hanem a Te arcodat, a Te gyönyörű arcodat, és simogatni és ölelni Téged, és örülni annak, hogy felelősen elvállaljuk egymást, azt szeretném!
Ui: Nem látogattad meg a KIsbolygót, nem írhatok Neked három egymást követő látogatásig. Szomorú vagyok. Hogy lesz ebből találka szombaton? Persze az időkaput attól még figyelem, de akkor is, ez nem jó előjel... Kár! Mitől ijedtél meg? Attól, hogy ki kell találni a második csókot? Hogy nem jön magától? Már hét éve is ez volt az egyik nagy problémád. Nem változott semmit azóta? Pedig hét év sok idő, ilyen dolgoknak ennyi idő alatt meg kellett volna változniuk...
