Édes Egyetlenem!
A nap legszebb pillanata következik, az, amikor írhatok Neked :-)! Ugye, kicsit megnyugodtál a tegnapi bejegyzésem olvasása közben? Ugye, látod, érzed, hogy jó kezekben leszel? Nem azért, mert mindent tökéletesen csinálok, hanem azért, mert nagyon szeretlek, és ez a szeretet mindig inspirálni fog, hogy fejlődjek, több, jobb legyek, és ennek a fejlődésnek az első haszonélvezője pont Te leszel. Illetve már vagy is, hiszen itt vagy, érdeklődsz irántam, és keresed magadban az utat, amely el tudna vezetni Téged hozzám. Tudom nagyon jól, hogy mi hiányzott, tudom, hogy mért nem voltál szerelmes, tudom, hogy miért kellett küszködnöd annyit. Nagyon nagy részben pont azért, mert én sem azzal foglalkoztam, amivel foglalkoznom kellett volna. Nem vállaltam el a helyzetemből adódó férfias feladataimat, nyafogtam, sajnáltattam magam, még hisztiztem is, mint egy ovis. Némi mentség, hogy a közeg is ezt szuggerálja belénk, példaképek nincsenek, erőközéppontok nincsenek, egy nagy amorf semmi van, amelyben mindenki csak a maga kis mikro-világát próbálja így vagy úgy megmenteni, viszont az meg eleve kudarcos, mert ha meg is ment belőle valamit, sok élvezete nem lesz addig, amíg csak abban gubbaszt. Ebben a langyos semmiben pont a férfiaknak kéne egy kicsit magukra találniuk, és kifeszíteni a vitorlákat, amelyekbe aztán bele kaphatna a szél. Olyan férfiakra van szükség, akik mernek elindulni új horizontok felé, és mernek utat mutatni másoknak is. Most már tudom, hogy ez nekem is dolgom, ezért olvasok, levelezek, írok sokat, ezért is futok, mert a fizikai erőkifejtés, amely ehhez a végtelenül egyszerű, és talán a legtermészetesebb emberi mozgáshoz kell, nagyon szépen rendbe tesz egy csomó mindent belül, és olyan vizualitásokat is ad, amelyekhez semmilyen más módon sem lehetne eljutni, és ezért próbálok olyan életet élni, amelyben sok tiszta, lét-harmonikus pillanat van, amikor az ember pont olyan kapcsolatot él a lét egészével, amilyenre született. Ezt akarom csinálni, mert ez a dolgom, és ehhez kéne egy nagyon fontos, egyensúlyban tartó erő, a Te szerelmed. Olyan szépen írja le Gonda-Illés a Dallamokban, hogy ez mennyire szükséges. Hogy a férfi szellemi harca a nő nélkül talajtalanná, gyökértelenné, virtuálissá, művivé válok nagyon hamar. A nő pedig elszárad, megöregszik, elsatnyul, ha nem adja a férfinak a kiegyensúlyozó, és közben őt magát is megtartó szeretetet. Legalább féltucat barátom küszködik hasonló helyzetekkel. Az erőtlen, szellemi harcuk elől kitérő, pislákoló, alig égő, kis lángú férfiak nem érdemlik meg, hogy egy nő szeresse őket, és valóban, a mellettük tengődő nők előbb-utóbb meg is kergülnek a bénaságaik láttán, és egészen elképesztő meneküléseket találnak ki maguknak. A drága barátaim meg csak az utóbbit veszik észre, és nem értik, hogy mi ütött a párjukba. Próbálom nekik megmagyarázni valahogy, de nagyon nehezen jutunk előrébb. Persze, nem csak ők tehetnek róla, mert egész kultúránk satnyítja, nyírja ki a férfi erőt, azt a valamit, amiről lassan fogalmunk sincs már, hogy mit jelent. Igen, ezt az utat én már nagy részben végig jártam. Biztosan nem vetkőztem le mindent a régi énemből, az ember ezer szállal kapcsolódik a múltjához, sok olyannal is, amelyről a legcsekélyebb fogalma sincs, de látom az irányt, amerre menni kell, és ez jó. Sokat segített Gonda-Illés, sokat segített Richard Rohr, Anthony de Mello, James Hollis és még sorolhatnék jó néhány nevet, de a legtöbbet azok az élethelyzetek segítettek, amelyekbe kerültem, és amelyekben meg kellett verekednem magammal a kilábalásért. Sokat köszönhetek a munkahelyi kapcsolataimnak, amelyekhez ha tetszett, ha nem, fel kellett nőnöm, sokat köszönhetek egy csomó barátomnak, akik nagyon nehezen vagy egyáltalán nem értették meg, hogy mit csinálok, és ezért nagyon alaposan át kellett gondolnom mindent, és nagyon tisztán és nagyon plasztikusan kellett megformálni a mondanivalómat, ugyanilyen értelemben sokat köszönhetek több pap és világi ember tökéletes értetlenkedésének, sokat köszönhetek Zolinak, aki szintén nem értett mindent, de legalább bízott bennem és beszélgetett velem, sokat köszönhetek a nagyon nehezen beinduló és nem rég is egy nagy gödröt megjárt futás projektemnek, mert vezetett egy látás, egy értés felé, sőt még most is azt teszi, és talán fog is egy darabon még, és sokat, valószínűleg a legtöbbet köszönhetem Neked, hogy nem jöttél vissza hamarabb, nem kényeztettél akkor, amikor a szereteted még tényleg csak kényeztetés lett volna, és egy olyan relációt teremtett volna köztünk, amelybe nagyon hamar mind a ketten teljesen belezápultunk volna. Sokat köszönhetek a Te csendes, nagyon csendes, nagyon visszafogott várakozásodnak. Nem véletlenül került már többször is Konsztantin Szimonov Várj reám című verse. Nem véletlenül, mert Te sem csináltál mást, illetve dehogy nem, Te is nagyon sokat változtál, Te is felnőttél közben, de azt majd elmondod magad olyan ritmusban, ahogy jól esik Neked.
Most viszont, hogy ezeket a dolgokat már ilyen szépen látjuk, igazán semmi értelme sincs az időhúzásnak. Most már szépen tudatosultak bennünk ezek a dolgok, most már tényleg az lenne a jó, ha együtt élhetnénk, ha megvalósítanánk azt, amire eddig csak készültünk. Holnap el kell mennem Budapestre, de vasárnap hazajövök, és ha holnap és holnapután megajándékozod magunkat két jól időzített pálcikával, akkor hétfőn már találkozhatunk is, és utána akár naponta többször is. Kérlek, gondold át! Egy jó erőtérbe kerülnél, ahol nagyon fontos szereped lenne. Abban az erőtérben senki más nem tudna az lenni, aki Te. Azért nem, mert Veled éltem végig ezt a 4+8 évet, és 12 év nagyon sok, főleg az ennyire kiélezett, ennyire kötéltáncos 12 év nevezhető rengeteg időnek. Példa nélküli az, amit csináltunk, és innen startolva jó esély van egy példa nélküli folytatásra is. Illetve azt hiszem, hogy lényegében ez az egyetlen esélyünk, Neked és nekem se nagyon van más. Én csinálhatnám tovább azt, amit csinálok Nélküled is, van távlata, persze, de nagyon hiányoznál belőle, és nagyon sok bennem maradna, ha nem lennél mellettem, miközben Te sem tudnád kibontakoztatni azt, amire az élethelyzetünk gyönyörűen felkészített, vagyis Te sem égnél el igazán. És mind a kettő nagyon szomorú tény lenne, pont azért, mert a helyzetünkben, a történetünkben ott van az esély a sokkal többre is. Nekünk megvan ez az esélyünk, mert mi átéltük azt, amit más senki. Ne legyél nyuszi, ne legyél bátortalan, legyünk egy tudatos, boldog pár, szeressük egymást nagyon! Egyszerűen nincs jobb ötletem! De nem azért nincs, mert buta vagyok, hanem azért nincs, mert ez a legjobb :-)! Puszi az arcodra! Holnap ünnep, kérek egy ünnepi pálcikát! Ha holnap tennéd meg könnyű lenne emlékezni a dátumra sok év múlva is. 2016-08-20 04:00, ez van az időzítés mezőben, tömény számmisztika első ránézésre is, de nem kezdem el elemezni (pedig tudnám), ezt a boldogságot most meghagyom Neked :-)))!
Kis Herceged
Ui: Nagyon bánt, hogy a vizilábadozó lányaink kikaptak a bronz meccsen. Ez már a harmadik olimpiájuk, amikor a negyedik hely jutott nekik :-(((...
