Édes Egyetlenem!
A múltkor azt írtam, hogy mára lesznek új szabályok, de most mégsem gondolom, hogy ez lenne a legfontosabb. Látom a múlt heti látogatásaidat, látom, hogy szépen visszataláltál a blogra, bár a szombati hiányzásodról nem tudom eldönteni, hogy csak technikai oka volt, vagy jelezni akartad, hogy a szívritmusod még mindig nem az igazi.
Van tehát egy viszonylagos nyugalom, de azért a tanulságok ne múljanak el nyomtalanul. Helyzetek sora jön, és amíg nem ér nyugvópontra a történetünk, addig a helyzetek szükségszerűen erősíteni fogják az alap feszültséget, és ezen a viszonylag nyugalmasabb időszakok sem tudnak segíteni. Illetve nem csak a helyzetek erősítik, mert a múló idő is halmozódik, és az is sokat hozzátesz a szomorúságunkhoz. A különböző (tiszavirág életű) biztonság káprázatokról előbb-utóbb - általában elég hamar - kiderül az elégtelenségük és a boldogtalanságuk. Számtalan példát tudna mondani erre mindenki a saját életéből, gondolom, hogy Te is. Ezzel szemben van a szeretet, a személyes kapcsolat, amely nem mindig könnyű és kényelmes, de mindig inspiráló és mindig fejlesztő annak, aki szeret, és annak is, akit szeretnek. Ebben az egyszerre személyes és közösségi létben tudunk megvalósulni, azzá válni, akik valójában, a szívünk mélyén már most is vagyunk.
Nem tudom, hogy mit csinálsz, nem tudom, hogy kivel élsz, a munkatársaim rebesgették, hogy talán még mindig van az a tavalyi, tavaly előtti barátod, de nem voltak biztosak benne, én meg természetesen nem folytam bele a Rólad szóló beszélgetésbe. Viszont azt hiszem, hogy hiányzik Neked is valami a szeretetből, a személyes kapcsolatból, hiszen titkon (vagy nem is annyira titkon) érzed, hogy az, amivel most foglalkozol, nem elég, nem eléggé inspiráló, nem tesz hozzá eleget a személyiséged fejlődéséhez. Ha máshogy lenne, nem olvasgatnád a blogomat, és nem tartanál talonban. A fokozódó feszültségben, érzékenységben próbálj eljutni egy döntésig. Még mindig nem akarok szabályozni, viszont holnaptól néhány napig (még nem tudom, hogy pontosan meddig) megint "csak" képek lesznek, illetve esetleg videó, de szöveg, illetve levél nem. Nem akarom túlbeszélni ezt a helyzetet, és nem akarom megzavarni a Te saját gondolkodásodat sem. Nem mondom, hogy készületlenül állíts pálcikákat az időkapuba, de azt sem gondolom, hogy az idők végezetéig kéne várnod. 100%-os érettség nincs, egy 80%-os már nagyszerű, az már bőven elég egy új élet elkezdéséhez, mert a hiányzó 20% simán hozzáalakul a mindennapok során. Nem sürgetlek kifejezetten, take your time if you still need a little more, de történjék minden nap valami jó, valami előre mutató! És akkor nem sokára találkozhatunk.
Puszillak, szeretlek, várlak, szurkolok Neked, Hajrá!
Kis Herceged
