Édes Egyetlenem!
Köszönöm a szívritmusodat, és köszönöm, hogy láthattam is az elmúlt hét során. A szombati látogatásod elmaradt ugyan, de annak biztos volt oka, tehát nem aggodalmaskodom. Az itt következő írás nem az, amelyiket múlt héten ideszántam, viszont majd annak is eljön az ideje. Ez egy másik levél Király Esztertől, de megdöbbentően tiszta és őszinte ez is. Azt kérem, hogy ugyanúgy járj el vele, mint az előzővel, a legjobb, ha kinyomtatod, elolvasod minden este, és azon alszol el :-)! Ha nem tudunk találkozni a héten se, akkor jövő kedden lesz egy harmadik is tőle, illetve tulajdonképpen az volt az első, mert a múlt hetit, meg az e hetit találtam meg később. Ám most ne a jövő hétről beszéljünk, hanem erről meg ennek az üzenetéről. Hétfő reggel van, megint vonaton ülök, megint megyek Budapestre, és megint nagy szeretettel gondolok Rád, és bízom is Benned, hisz olyan szépen rakódnak egymás mellé a puzzle darabkák. Hosszú, nehéz, de nagyon termékeny nyolc év van mögöttünk, és innen már be kell tolni. Pár lépéssel vagyunk a cél előtt, itt aztán végképp nem adhatjuk fel. Vigyázz magadra nagyon! Puszi az arcocskádra! Szeretlek!
Kis Herceged
„A szoros kapcsolatoknak része, mondhatnám feltétele az elköteleződés. Itt megint csak korunk egyik nagy nehézségével kerülünk szembe, hiszen sokan úgy próbálnak szoros és meghitt emberi kapcsolatokban élni, hogy közben nem köteleződtek el. Elköteleződés nélkül meghitt élményeink lehetnek, az intimitás szépségeit is átélhetjük, de bensőséges kapcsolatra ne is számítsunk.” (Pál Ferenc)
A párkapcsolatok bonyolult labirintusában próbáljuk megtalálni a kivezető utat, de bekötött szemmel, befogott füllel, és félelmeink, frusztrációink szorításában nem jutunk előre, csak egy helyben toporgunk. Az időnket pazaroljuk, megrekedünk, és az emberi kapcsolatok leült iszapjában még mélyebbre húzzuk önmagunkat és egymást, törött szívünkkel csak összetörjük másokét.
A „hátha” nő lesben áll, és várakozik, a szíve a torkában dobog, hátha ez a férfi lesz Ő, vele majd helyére kerülnek kibicsaklott, magányos élete elkószált „puzzle-darabkái”, vele majd közös életet tervezhet, és életet játszhat, mert ez a férfi hátha megkéri a kezét, hátha elveszi feleségül, és hátha gyereket akar majd tőle. A nő fél megnyílni, fél őszintének lenni, az érzelmeket kimutatni veszélyes hazárdjáték manapság. Egyfolytában azon aggódik, hogy túl sok lesz, hogy érzelmeivel elárasztja, elijeszti a férfit, aki hanyatt-homlok menekül az érzelemlavina elől. Ma félelmek, komplexusok, feldolgozatlan múlt, elvarratlan szálak, gyógyulatlan sebek tarkítják, csúfítják a lelkünket, és a párkapcsolatba terápiát várva érkezünk, akár egy gyógyszanatóriumba, ahol energiával, életerővel töltődhetünk fel, és kiürült érzelemraktárainkat is rendszeresen, gondosan újratöltik majd. A párkapcsolatba manapság csak elvenni megyünk, mintha csak egy puszibolt lenne az, ahol ingyen elvehetjük, ami kell: gyöngédséget, odafigyelést, szexet, elismerő szavakat, és a létező összes szeretetnyelvet. És amikor társunk széttárja a kezét, hogy elnézést, kifogyott a készlet, hozz is magaddal valamit, ha elvenni akarsz, akkor talán még felháborodva szitkozódunk is, hogy micsoda bárdolatlanság, hálátlanság, és mily nagyfokú gondatlanság, felelőtlenség mindez a másik részéről.
Egy „hátha” nő lelkizik, tépelődik, végül az ész, és a belekódolt társadalmi normák, az anyai ösztön, és a családi minta sürgető szavára hallgat. Fogja magát, és kényelmesen elhelyezkedik a párkapcsolat védelmező ölében, a „biztonság örömlánya” lesz, a „komfortzónájának kéjnője”. Nem akar magára maradni, inkább támaszkodik, mert az egyedüllét réme erősebb az elköteleződéstől való rettegéstől. Anyagi biztonsága, és biológiai vekkere elhallgattatása érdekében szisztematikusan felépít egy üres kagylóhéj életet, egy kirakatéletet, és feligazítja a mosolyálarcot. Bár kapcsolatban él, mégis előfordul, hogy élete végéig immúnis marad az elkötelezett szerelemre, a közös élményekre, a teljes élet szövetségére, a kötelék valódi biztonságára. A „hátha” nő a párkapcsolat biztonsága érdekében esztelen, semmitmondó és tökéletes értelmetlen érvekkel magyarázva, néha képes még az anyai ösztönt is mélyre rejteni, elsorvasztani önmagában. Az ilyen időpazarló, lemondásra késztető együttélésekben való bennrekedés során, az idő múlásával önmagában is elveszíti a hitét, azt gondolja, soha nem elég jó, de hátha mégis… Saját magában elbizonytalanodva még nehezebben hozza meg azt a döntést, hogy kilép a kapcsolatból. Az a férfi mélyíti el a bizonytalanságérzését, akitől a megerősítést várná.
A „talán” férfiak életét masszívan átszövik a talányok. Amit az emberi kapcsolatokról véleményez, két szóban megfogalmazható: kötődni veszélyes. Nem akar, vagy nem tud tartósan elköteleződni, de ezt általában még önmagának sem vallja be, a társának pedig főleg nem, mert ráadásképp még súlyosan konfliktuskerülő is. A „talán” férfi nem találja a kivezető utat jelenlegi párkapcsolata labirintusából, kilépni nem mer, benne maradni pedig nem jó neki. Megpihen egy limitált időre, még élvezi is a párkapcsolat előnyeit, a gondoskodást, a törődést, az érzelembőséget, és azt, hogy nem a semmi ágán himbálózik, van hová hazamennie. Számára azonban ez nem végcél, csupán tartózkodási pont, lokáció. A nő szíve mélyén érzi, hogy a kapcsolatot mély nyughatatlanság, és hiányérzet szövi át, ez még mélyebbre lökdösi őt a bizonytalanság, a kétség okozta gyötrődés, válaszkeresés bugyrába. Nem hagyják el egymást, pedig tudják, hogy ebben a megrekedő kapcsolatban valós igényeik kielégületlenül maradnak. Az évek telnek, kapcsolatukat, közös jövőjüket illetően nem hoznak döntést, a komfortzóna biztonságos, és halálosan unalmas, a változás pedig kecsegtető és iszonytatóan rémisztő egyben.
Az elköteleződés tudatos döntés, kimondott, és külvilág számára is kinyilatkoztatott ígéret arra, hogy a kapcsolatot jóban, rosszban, egészségben, betegségben, jó, és rossz szelek idején is őrzik, megtartjuk, ápoljuk, és küzdünk érte. A valódi, színtiszta, biztos alapokon nyugvó szerelmes, szeretetteljes társkapcsolat megnyugtató kiszámíthatóságot, jövőképet, tervezhetőséget, és vattapuha érzelmi biztonságot nyújt.
Ne maradj félelemből, hanem inkább szeretetből, és örömből!
(Király Eszter)
