Édes Egyetlenem!
Olyan szépen visszajött a szívritmusod, mintha újjáélesztett volna valaki, nagyon-nagyon örülök :-)))! Valami megváltozott? Történt egy pici kis dolog? Olyan, ami majd nőhet tovább, és beboríthat minket? Jól van, nagyon jól van, annyira jól, hogy ki sem tudom fejezni az érzéseimet. Pedig a múlt héten már azon tűnődtem, hogy mit fogok Neked írni, ha megint tele lesz lyukakkal a statisztika, de egyáltalán nem bánom, hogy azok a vázlataim most mehetnek a kukába :-)!
Nem akarom kioltani a pislákoló lángocskát, nem írok egyetlen jó tanácsot sem, kivéve azt, hogy őrizd az a kis fényt, amely most születik Benned! Hátha fel tudna növekedni, hátha elhatározássá tudna válni előbb-utóbb. Ha nyolc évet tudtam várni, akkor kivárom már azt a hátralévő kis időt is, míg meg nem erősödik, és el nem kezd még bátrabban lobogni. Egyébként ügyes vagyok, nem árulom el, hogy konkrétan mivel foglalkozom, de azt igen, hogy talán még soha nem éltem egyszerre olyan intenzíven és olyan tudatosan is, mint mostanában, és ebből nagyon sok új jó tapasztalat adódik. Nem lazsálok, fejlesztem magam, egy igazibb férfi vár Rád, egy olyan, aki jobban tudja már, hogy mit akar, és mer tenni is érte.
Felleltároztam az izlandi képeket, még van belőlük (kettő-három még az első sorozatból, utána jöhetnek a munkatársamtól kapottak, végül pedig egy olyan fotót mutatok majd, amelyik már jóformán minden létező díjat megnyert), de ha véget érnek, az se lesz dráma, mert akkor majd keresek egy másik témát újabb rengeteg képpel, ez manapság, amikor az internet fotógalériák milliárdjaival van tele, már igazán nem nehéz. Jövő kedden megint írok. (Ha kedd, akkor Napocska? Most ez lesz a trendi?) Addig vigyázz magadra nagyon, és ne állj meg azon az úton, amelyen pár napja olyan szépen elindultál. Nagy szeretettel gondolok Rád, és nagyon szurkolok Neked! Puszi az arcodra :-)))!
Kis Herceged
