Édes Egyetlenem!
Olyan szépen rászoktál megint a Kisbolygóra, hogy kezd egészen felmelegedni a szívem. Nem mintha eddig hüledezett volna, de azért ez most mégis csak más :-)! A múlt héten csak egy pici zavart éreztem, de az szóra sem érdemes, annyi a legjobb háznál is megtörténhet bárkivel... Nagyon szeretlek, és váltig azt érzem, hogy küszködsz a hozzám való visszatalálásért, amit nem győzök eléggé méltányolni Benned. Egyébként lehet, hogy lesz egy érdekes, új fejlemény, legalább is múlt csütörtökön, amikor először hírt hallottam a lehetőségéről, igen csak meglepődtem. Nem akarok a dolgok elébe vágni, mert még nem biztos, bár valahogy úgy érzem, hogy be fog következni, mert amennyire meglepő fordulatnak tűnik első látásra a külső szemlélő számára, legalább annyira illeszkedik is a történetünkbe. Boldog izgalommal készülök rá, várom, hogy bebizonyosodjék, még akkor is, ha az életem egy picivel sem lenne könnyebb tőle, illetve egy időre biztosan nehezebbé válna, viszont egyúttal sokkal érdekesebbé is. Na, jól felcsigáztalak, gondolom, de nem baj, hisz pont ez volt a célom :-)! Ezek aranyos kis helyzetek az életben, és nagyon szórakoztatóak, az égbe fokozni a kíváncsi fáncsiságot, és utána ott lebegtetni sokáig. Most ugyanis pont ezt teszem, mert jövő keddig nem írok erről többet, és jövő kedden is csak akkor, ha addigra kiderül a borulat vagy beborul a derület :-)!
Nagyon szépen kérlek, hogy az előttünk álló egy hétben továbbra is gondolkodj azon, hogy mikor találkozhatnánk, és ha van szíved, meg szívritmusod, látogasd a Kisbolygót legalább olyan szorgalmasan, mint az elmúlt napokban. Képek lesznek a blogon, holnap a díjnyertes izlandival lezárul egy korszak, és elindul egy másik, még nem tudom, hogy az új fejezet miről fog szólni, de ki fogom találni hamar. Azt már beleszőttem a szövegbe, hogy nagyon szeretlek, tehát most már csak a puszi van hátra, amelyet az arcodra adok (mellesleg nagy szeretettel, az élet már csak ilyen :-)!
Kis Herceged
