Egyelőre ez az utolsó őszi kép (remélem, jövő ősszel már nem így fogunk kommunikálni), melynek felismerése nem túl nagy kihívás, viszont szerkesztettem hozzá egy ugyanolyan betűkihagyós feladványt, mint a tegnapi volt. A megfejtés egy verssor, a magyar líra egyik legszebb verséből való, mely minden tekintetben passzol ehhez a kicsit szomorú, de szép fényképhez, sőt a mi kicsit szomorú, de szép történetünkhöz is. (Hiszen annyi minden elmúlt már, de még mindig nincs késő ahhoz, hogy elkezdjük szeretni egymást, és azáltal valamit jóvá tegyünk a mulasztásainkból.) Bármennyire is meglepő, ez a költemény nem Radnótitól való, és egész biztosan tudom, hogy Te is ismered. (Annyi mindent tudok Rólad egész biztosan, el se hiszed! Például azt is, hogy küzdesz értem a másik éneddel, sőt azt is, hogy és egyszer majd győztesen fogsz kikerülni a csatából, és vissza fogsz jönni hozzám. Hogy hamar-e, azt nem tudom. Azt csak remélem... :-)!
A megfejtés ezúttal három lépcsős, vagyis a tegnapinál eggyel több, nagyon kíváncsi lennék arra, hogy hanyadik lépcsőnél sikerül rátalálnod a megoldásra, majd egyszer majd elmondod, jó? (A nulladik lépcsővel nem akarlak nagyon elkényeztetni, nehogy azt mondd, hogy nem támasztok túl nagy kihívást a Számodra!)
..j, .....s.., .l. .. .l...e ...!
..j, ..t..s.., .l. .. .l...e ..e!
..j, ..t..se., .lj a. .le..e .de!
Ülj, hitvesem, ülj az ölembe ide!
