Édes Egyetlenem!
Kedden és szerdán nem láttam a jeledet, de nem akarlak bántani emiatt, meg egyáltalán semmi más miatt se. Jó lenne, ha jeleznél naponta, mert - ahogy már sokszor mondtam - pillanatnyilag ez az egyetlen szál, de ha valami miatt válságba kerülsz, és néhány nap kimarad, hát, majd túléljük valahogy azt is. Annyi mindent túléltünk már, hogy ebben a sportban lassan bajnokká lehetne avatni minket. Figyelem, eredményhirdetés következik! A szupemaratoni túlélő verseny győztese, és az aranyérem boldog elnyerője vegyes páros kategóriában a Kis Herceg - Napocska kettős. Nagy tapsot kérünk :-)!
Jó, mi? Egyébként elgondolkodtam egy kicsit, hogy mi lehet annak az aggodalmadnak a forrása, amelyik miatt még mindig nem tudsz mást tenni, mint pálcikákat állítani nekem hosszú tömött sorba. Talán az a halvány érzés zavar, hogy velem nem lenne elég kényelmes az életed? Ha igen, ha valóban így érzed, akkor azt kell mondanom, hogy van egy kis alapja az aggodalmadnak, hiszen tényleg nem az a fő prioritásom, hogy kényelemben fürödjek, és bármennyire is igyekeznék mindent megadni Neked, e hierarchizálásomnak azért Rád nézve is lennének bizonyos következményei, viszont nem hiszem, hogy emiatt összességében bánkódnod kéne. Egy legfőképpen kényelemre törekvő férfival élni ugyanis nagyon unalmas, sőt elég rövid idő után kifejezetten demotiváló is. A kényelmes életből by default kimaradó érdekesség, változatosság, spontenaitás, szóval ezek a hiányok általában nagy terhet jelentenek személyes és párkapcsolati síkon egyaránt. Egy olyan férfi, aki élete természetesen adódó kihívásait hárítja, a velük való szembenézés helyett csak a saját várudvarát suvickolja, nem elég inspiratív, amiből szinte automatikusan adódik, hogy a párkapcsolata sem lesz az, és véges számú anyagi impulzus átélése után, szinte biztos, hogy ki is fog hűlni a párjával együtt. Az az élet, amely egy kicsit talán kényelmetlenebb, de nap, mint nap történnek benne események, izgalmas, új dolgok, amelyben nap, mint nap szerezhetünk új tapasztalatokat, amelyben nap, mint nap van mihez felnőni, és ezért állandó ösztöke is van benne a férfiassá, illetve a nőiessé válás felé, sokkal termőbb, és sokkal felemelőbb. Mai világunk egyik nagy baja, hogy ezt a súlyt, ezt az arányt teljesen elvéti, és ebből aztán nagy boldogtalanságok, nagy megakadások adódnak. Igyekszünk minden kockázatot kizárni az életünkből, ezért mindenféle virtualitásokkal vesszük körül magunkat, amitől esélyünk se marad arra, hogy meglássuk az életünk valódi arcát. Ez nagyon szomorú!
Elkezdtem filozofálni, vagy mentálhigéniáskodni, nem tudom, hogy a kettő közül melyik hasonlít inkább arra, amit eddig csináltam, de most be kell fejeznem, mert csuklok össze, főleg pedig a szemem pislog nagyokat, illetve záródik le és marad úgy, amíg erőnek erejével fel nem feszítem újra és újra. Tegnapelőtt este futottam 28 km-t, tegnap délután fürdés Zsóry fürdőn, utána este nyolctól hajnali háromig évzáró buli Mátrafüreden, majd reggel fél hétkor ébredés az egyik kollégám telefonjának hangjára, Radnóti Tétova ódájának szavalatát kellett végighallgatnom hatszor mire ő is felébredt,és elnémította a híres vers előadóját. Biztos ez is része annak a bolyongásnak, melynek során sok próbát kiálltam már. Nem nyújtottam 100%-os teljesítményt, de 80%-at azért igen, és az már jónak mondható, valahol a négyes és az ötös határán lenne az érettségin. A megpróbáltatások közül még hátravan a mesebeli utolsó, amelyikről kedden írtam, de attól nyugodtan találkozhatunk, mert az a próba már meglesz mindenképpen :-)! Vagyis én javaslom a jövő hét valamelyik napját rendez-vous céljára, csak azért, hogy ne vesztegessünk el többet a drága időből .-)!
Puszi a gyönyörű arcodra, szeretlek nagyon!
Kis Herceged
Ui: Egyébként mostanában annyi siker ért, hogy az már gyanús. Kaptam pénzjutalmat, kaptam megtisztelő címet a szerbektől, a cégtől pedig egy nagy lehetőséget, amelyet sokan irigyelnek, na, pont abból lesz a már többször szóba hozott utolsó nagy próba! A magánéletemben is szépen haladok, küzdök rendesen több fontos fronton, vagyis most már tényleg csak Te hiányzol. Betegsége miatt kicsit nehéz tudatállapotban lévő édesapámnak ma valahogy bevillant, hogy nem nagyon hall semmit nőkről velem kapcsolatban, és rákérdezett, hogy ennek mi az oka, meg hogy jó lenne, ha lenne nekem is valaki, hiszen ők még mindig megölelik egymást naponta többször, és az is nagyon jó. Meglepődtem, mert ilyesmi már évek óta nem volt téma köztünk, különösen pedig ilyen kendőzetlen vallomások nem szoktak elhangzani, de lám, csak foglalkoztatta valahol legbelül, hogy velem mi lehet, ha már így kibukott belőle... Persze, mondtam neki rögtön, hogy van nekem barátnőm, ne féljen, és attól valóban meg is nyugodott egy kicsit .-)!
