Édes Egyetlenem!
Ha jól látom, január 1-jén reggel, kevéssel hét óra után blogolvasással kezdted az évet. Ez megható, hiszen azt jelenti, hogy fontos vagyok a Számodra, meg különben is, mióta leírtam Neked, hogy felesleges hiányoznod, mert én akkor is reménykednék a közeli találkozásban, ha hiányoznál, valóban látom a jeleidet minden nap, vagyis látom, hogy egy kicsit már szeretsz, mert a kedvemre teszel, és ha máshogy nem is, de a pálcikákkal legalább üzensz, hogy élsz és küszködsz értem. A küzdelem előtt tisztelettel meghajolok, valóban érzem, hogy nem könnyű a helyzeted, érzem, hogy Neked ez az áttörés nagyon nehezen megy. Érzem mindezeket, és meg is értem, de azt ne gondold, hogy csak Te vagy ebben a helyzetben, ilyen rendű viharok mindenkinek az életében lejátszódnak, legfeljebb nem beszél róluk. Sokszor sajnos azért nem, mert megfutamodik előlük, belemenekül valamilyen látszatba, és utána már pont a menekülése miatti szégyene tartja vissza leginkább. Akkor van az, hogy eljátszik egy - akár kegyes - szerepet, amelyben villoghat, miközben a viselkedésének köze sincs hozzá magához, illetve ahhoz, amiért megszületett. Ezek nagyon szomorú dolgok, mert az illető így nem lesz igazán boldog, hiszen nem tudja termőre váltani maga körül a különböző helyzetekben rejlő lehetőségeket.
Viszont amíg az egyik szemem nevet, hogy január első óráiban már a soraimat olvasod, a másik éppen sír, hiszen leírtam Neked tegnap, hogy a 2017-es év, ne a Kisbolygóról szóljon, hanem rólunk. Lényegében három napod van, ha szeretnél találkozni velem az elutazásom előtt. Nagyon jó lenne, például lenne kinek odaadni a lakáskulcsot, hogy ha bármilyen ide való bejutási igény lép fel a távollétemben, akkor be lehessen jönni könnyen. És ez a leges-legkisebb szempont. Mert milyen jó lenne úgy elmenni, hogy visszavárjuk egymást! Milyen jó lenne ezt a kalandot legalább úgy átélni, hogy kapcsolatot tartunk, és követed Te is az eseményeket. (Megjegyzem, ha időben jelentkeztél volna, még Neked is el tudtunk volna rendezni egy repülőjegyet, illetve nem lett volna semmilyen gátja annak, hogy pár nappal, vagy akár egy héttel meghosszabbítsam az utat, hogy privátban egy kicsit elstrandolgassunk az óperenciás tenger túlsó partján. És nem ez az első olyan esélyünk, amelyik így múlik el a távolléted miatt, bár kétségtelenül ez az egyik legütősebb!) Milyen jó lenne úgy elmenni, hogy már összetartozunk, és utána új életet kezdünk. Milyen jó lenne, ha a gyűrűs ujjamnak nem kéne csupaszon árválkodnia a trópusi nyárban és teljesen alaptalan képzeteket keltenie a körülöttem rajzó forró vérű latin leányzók érzelemvilágában. És még sorolhatnám estig... Gondolj bele ezekbe a dolgokba, meg egy csomó minden egyébbe is, éppen ideje, hogy ilyesmiken elgondolkodj! Nem ragozom tovább, mert az előállt helyzet a szavaim nélkül is kiadja magából az üzenetet, egyébként régóta, de az igaz, hogy fokozódó plaszticitással. Győzzön meg Téged ez a fokozódó plaszticitás, meg minden, ami történt Veled 2008 vagy 2004 óta. Vagy leginkább 1971 január 31-dike óta. És ha ez kevés, akkor vedd hozzá azt, amit tőlem kaptál, mióta ismerlek. Az a kisebb rész, de hátha pont az teljesíti és teszi egésszé a tapasztalatodat. Szóval van elég sok minden, ami segíthet, nem kell szomorkodni, és nem kell azt mondani, hogy értelmetlen és kudarcos az élet by default. By deault az élet szép, csak nehezen válunk by default-akká, mert a körülöttünk lévő temérdek hülyeség teljesen kizökkentett minket az alapértelmezésünkből, viszont aki kizökkent, az vissza is tud zökkenni, ez is egy by default érvényességű kijelentés. Várom a jelzésedet, várlak nagyon, ne hezitálj tovább, 2017 van, új év, új élet, új szeretet, új szerelem, egészen új, olyan, amilyen még soha sem volt, a miénk! Puszi az arcocskádra!
Kis Herceged
