Édes Egyetlenem!
Komolyan mondom, hogy az őrület határán érzem magam, amikor arra gondolok, hogy ezt a felkészülést és ezt a futást Nélküled csináltam végig. Mert annyira itt lett volna a helyed mellettem, hogy azt el se lehet mondani, és az hogy nem voltál itt mégse, olyan veszteség mindkettőnk életében, hogy arra sincsenek szavak. Holnap elkezdődik a felkészülés a jövő évi versenyre, én egyelőre ugyanis nem látok más módot arra, hogy a veszteségünket valahogy behozzuk. Gyere ide, segíts nekem szívvel, lélekkel, törődéssel, asszonyi odaszánással, nagy szerelemmel varázsold, ragyogd át azt a küzdelmet, amely az osztályrészem, nem csak a futást, hanem minden mást is, amit még teszek, gyere, legyél megvalósuló, boldog nő mellettem, erre lehetőséged van, ha kilépsz az önféltés különböző köreiből, ha magadat vállalod, és nem csak azokat a káprázatokat, amelyeket ez a hibbant világ a nőkre vetít, rendezd magad gyorsan és gyere vissza, mert már nagyon hiányzol, és nem csak nekem, hanem az egész mindenségnek, az egész mindenség szeretne Téged mellettem látni végre! Puszi az arcocskádra!
Kis Herceged
