Édes Egyetlenem!
A keddi hiányzás mellett szó nélkül elmentem (hiszen a kedd az kedd), de a szerdait már nem hagyhatom annyiban. Most meg mi szomorított el annyira megint? Az, hogy körbefutottam a Balatont vagy az hogy jövőre szeretném megtenni ugyanezt Veled? Kedves, Aranyos Napocska Virág! Nem magam miatt ragaszkodom ennyire ehhez, hiszen - mint látod - én Nélküled is boldogulok, már csak azért is, mert van egy szuper csapatom, amelyik nagyon derekasan kiáll mellettem és szívvel-lélekkel támogat. Én azért szeretném nagyon, ha ebbe Te is bekapcsolódnál, mert kevés dolog tudna Téged és minket együtt úgy visszaterelni a normális kerékvágásba, mint egy ilyen felkészülés, amelyben én vállalkozom egy elég komoly fizikai próbára, illetve a hosszú téli hónapok alatt elég sokat küszködöm azért, hogy tavasszal sikerüljön a maga verseny, Te pedig ez alatt az idő alatt segítesz nekem minden létező módon, és utána a nagy megmérettetés során is. Egy nagyon férfias dolog mellé odakerülne egy nagyon nőies, és ebben a párosításban szépen felizzana minden, amit most két tonna hamu borít. Pont ilyen dolgoktól tud az ember élete érdekessé, termővé változni, pont ilyen dolgoktól megy tovább a történet, és pont ilyen dolgok nélkül válik minden unalmassá, éppen csak vegetálóvá, sivárrá, végtelenül lehangolóvá... Ezt kéne végre elhinned!
Picit több időd hagyok arra, hogy ezen gondolkodj. A szünetjelek sorát most már három egymásutáni látogatós nap nem fogja berekeszteni, ehhez hét egymást követő napra lesz szükség, és a hetes sorozatot legfeljebb egy keddi távolmaradás szakíthatja meg. Azt külön megbeszéltük, azon már nem változtatok, de a többi napokon kérem a látogatásodat, ha nem csak a tenger tiszta, kék vizében akarsz gyönyörködni az idők végezetéig. Tehát gondolj rám hét nap és hét éjjel, mint a mesében, és ha ezt megteszed, akkor újra láthatsz érdemi blogbejegyzést tőlem. Addig viszont csendbe burkolózom, illetve hagylak, hogy emészd, amit eddig mondtam... Szeretlek, puszi az arcocskádra!
Kis Herceged
