Meg kell jegyeznem, hogy szombaton nem voltál, viszont gondolom, hogy csak azért nem, mert az időkapus pálcika állításokhoz szükséges bátorság összegyűjtésének izgalmában elfelejtettél ránézni a blogra. (Azért is gondolom, hogy így lehetett, mert ma viszont jött egy 10:00-s pálcika, amelyik így csak egy hajszálnyival vétette el az időkapuba kerülést, mindössze pár perccel csúszott ki a megadott határidőből.) Ne félj, ennek nem lesz semmilyen következménye, csak a vasárnapi virágkép marad el, de hát az nem olyan nagy kár, a fehér rózsa ugyanis élőben sokkal szebb, mint fotón, és ha tényleg összegyűjtesz három konzekvens pálcikát, annyit kapsz belőle, amennyit csak kérsz, illetve eggyel többet, de az is lehet, hogy kettővel, ezen még gondolkodnom kell, illetve attól is függ, hogy mennyit kérsz, mert virágban a páratlan számú a szép, ellentétben az emberekkel, akik viszont párban mutatnak igazán jól :-)! A mai képek a napfelkeltéről szólnak, és hát hol is lehetne másutt az a napfelkelte, mint a Balatonnál. Két ikonikus hely közvetít, a balatongyöröki szép kilátás, és a már jól ismert, de még mindig meglepetéseket tartogató tihanyi panoráma. Aztán még van egy kis egyéb mondani-, illetve leirni valóm is, lásd alább...
Szóval most az jön. Az alábbi félkész blogbejegyzés tegnap pár órán át látható volt a blogon, ha Te voltál az a nevezetes 10:00-ás látogató, akkor bizonyára olvastad is. Nem volt szándékos, egy technikai hiba okozta, de ha már így alakult, megmagyarázom inkább. Valamikor az volt a tervem, hogy a futás után készült képpel együtt fog ez a pár sor megjelenni, de aztán kicsit változtattam, kicsit átfogalmaztam inkább, abból lett a múlt keddi levél. Ezt a változatot végül nem akartam megmutatni, de most már mindegy, nem titok egyébként, vállalom, csak most már picit más hangsúlyokkal. Egy biztos, nagyon szeretném körbefutni a Balatont úgy, hogy Te kísérsz, ezt már többször mondtam. Nem tudom, hogy ennek a szándéknak mekkora lesz a súlya, amikor majd együtt fogunk élni, de még mindig azt érzem, hogy szuper jó lenne, illetve azt gondolom, hogy ez nagyon sokat tudna lendíteni rajtunk. Nyilván kettőnkön, illetve a helyzetünkön fog múlni, vagyis Nélküled, egyedül nem lehet pontot tenni rá, de hogy van ez az érzésem, és erősen foglalkoztat is, az nem titok. A párkapcsolatok legnagyobb baja mostanában az, hogy a férfiak nem férfiak, a nők nem nők benne, illetve senki sem érti a maga nemiségét, a Dallamok is erről szól. A futásom a rá való felkészüléssel együtt nagyon sokat segített abban, hogy kicsit jobban értsem saját magamat. Biztos vagyok abban, hogy ha Te ebbe a folyamatba bekapcsolódtál volna, ha hónapokon keresztül segítettél volna a felkészülésben, ha a decemberi hosszú futások után este 10-kor Te mostad volna meg a hátam, mondjuk, akkor Te is nagyot léptél volna valódi önmagad felé. Nem afelé a fantom Napocska felé, amelyet a környezeted vetítéseiből tákoltál össze (mint ahogy azt mindenki teszi, amíg nem tud jobbat), hanem ahhoz az egyszer volt, és soha többé nem lesz csodához, akit születésed óta magadban hordozol, de akit biztos, hogy még nem neveltél fel eléggé (mint ahogy mindenki másnak is vannak elmaradásai ezen a téren). Nem akarok ebbe nagyon belemenni, mert ezt élni kell, és nem beszélni róla, az éléshez viszont szükséges, hogy végre valahára kicsit nekibátorodjunk, és merjük megfogni egymás kezét...
-------------------------------------
Édes Egyetlenem!
Az eredeti terv az volt, hogy megkérdezem Tőled, mi nem stimmel az alábbi képen, hogy javítható-e ez a hiba, és ha igen, akkor hol is mikor lehet leghamarabb ehhez nagyon hasonló, de hibátlan képet készíttetni.
Sajnos kicsit kiestünk a ritmusból, majdnem egy hónap telt el a verseny óta, most már nincs akkora bája ezeknek a kérdéseknek, mint mondjuk három hete lett volna, viszont még mindig azt gondolom, hogy nekünk a következő évi Balaton futást együtt kéne végigszenvednünk, a felkészülés első percétől a remélt célba érkezés esetleges eufóriájáig mindent. Nyilván nem vagyok ebben 100%-ig biztos, hisz Tőled oly sok éve (bizonyos értelemben) távol élve nem tudom egész pontosan megítélni, hogy milyen lesz Veled, és melyek lesznek közös életünk legfontosabb sarokpontjai, hisz az nem csak rajtam fog múlni, de azért 97%-ig érzem, hogy ennél kevés dolog tudná kitörölni belőlünk hatékonyabban az eddig elkövetett bénázásaink utolsó morzsáit is. Már az első balatoni futás projektből is elképesztően sokat tanultam, a másodikból viszont együtt tudnánk tanulni. Én férfiasan vállalnám a fizikai erőfeszítés nagy részét, a gyűrődést, Te nőiesen vállalnád, hogy segítesz nekem, a törődést. Ha egy ilyen jó féléves nagy figyelmet és türelmet igénylő felkészülési szakasz után megjelennénk a Balaton partján, megállna körülöttünk a levegő, minden résztvevő egész világosan látna rajtunk egy olyan összetartozást, amely a szívük mélyéig megrendítené őket. Egy futóverseny egyébként is olyan hely, ahol a felfokozott érzékenységtől a kegyelmi állapotok gyorsabban beállnak, a falak gyorsabban ledőlnek, és amikor ehhez még hozzá jön a futó és a párja közti kimondhatatlan, de azért nagyon világosan érzékelhető szeretettel teljes, önzetlen, felelősséggel vállalt kapcsolat világos megmutatkozása, akkor a mennyország fényei kezdenek el csillogni a tó felett és a futók, sőt minden arra járó ember szívében. Szóval majd meglátjuk, hogy mit csinálunk, de ez azért egy elég erős opció, vagyis egyelőre - biztos, ami biztos - fenntartom a formámat, átjárok a Kopaszra, valószínű, hogy el fogok indulni néhány terepfutó versenyen is, és elhatároztam, hogy igyekszem minden hónapban legalább 150-200 km-t futni, hogy legyen egy jó alap, ha a nyár vége felé neki kell rugaszkodnom megint egy fokozatos edzés adag növelésnek. Egyébként valószínű, hogy Nélküled nem készülnék fel még egyszer, mert tényleg kell hozzá 3-4 elég durva hónap. Nem több, de annyi igen, és nem hiszem, hogy Nélküled még egyszer annyi időt és annyi fáradtságot rászánnék, viszont Veled boldogan, mert annyira beleillene a történetünkben, mint a százezredik szó a naplóban, mint ez az egész hosszú Tőled való távollét egy másik utca másik házának másik harmadik emeleti másik 15-ös számú ajtója mögött lakva (ám légvonalban csak egy szűk kilométerre Tőled), mint az óperenciás tengeren túli utazás, mint az első balatoni futással lezárult hosszú beavatási szakasz, mint minden, minden, minden, ami eddig lezajlott, és akkor még csak a saját oldalamról beszélek, amelyet, gondolom, Te is könnyen ki tudnál egészíteni pár megfigyeléssel... Ja, ha már a megfigyeléseknél tartunk: szívesen megfigyelnék három konzekvens időkapus pálcikát is :-)! Puszi!
Kis Herceged
