Végül úgy döntöttem, hogy ma csak vers lesz, a képek sorát megszakítom vele, hogy ne legyen annyira unalmas. Éppen elég unalmas az, hogy az év első négy hónapjában még véletlenül se találtál be a fél 10-től 10-ig tartó időkapuba, bár én inkább azt hiszem, hogy szánt szándékkal kerülted el ezt az idősávot. Ugyanis annak a valószínűsége, hogy több, mint 120 pálcika közül véletlenül egy sem esik bele a nap 24 órájának e nem is nagyon eldugott 30 perces szakaszába, elég kicsi szám. Na, de félre a matekkal, vegyük elő inkább a szerelmes lírát, mert az igaz, hogy ebből a versből nem lehet facsarni a romantikát, de nagyon sok érzés, Veled kapcsolatos érzés és nagyon sok Téged illető tiszta, férfias szeretet azért van benne. Ha tetszik, legalább holnapután gyere jókor! Abból tudnánk egy kis erőt meríteni, mert akkor végre egy nagyon kicsi dolog történne. Úgyis tudom, hogy Te vagy messze földön a legstabilabb blogolvasóm, nem kell titkolóznod, semmi értelme. Azt is tudom, hogy bátorság kell még a legkisebb, legártatlanabb lépésekhez is, de hát úgyis az lesz a vége, hogy szeretni fogsz, akkor meg mi a csudának nyújtani a várakozásunkat, mint a rétes tésztát? Bár abból a rétestésztából, amelynek a nyújtottsága a várakozásunk hosszához hasonlítható, nemigen lehetne sütni semmit, mert az olyan vékony a sok nyújtástól, hogy szinte már átlátszik...
-----------------------------------
Kellenek a gyökerek, hogy legyen mitől elszakadni,
Hogy legyen értelme játszani a mesék tündöklő terében,
Hogy legyen értelme annak a híres világgá menésnek,
Indulni óramű pontossággal érkező sorsfordulók felé,
Hisz óriások és törpék, boszorkányok és tündérek,
Királyok és királylányok soha sem késnek
Olyan van, hogy egyik vagy másik nem jelenik meg,
Pedig már igen csak szeretnénk találkozni vele,
De akkor nem rá várunk, mi nem vagyunk még készen,
Mert még nem győztük le szívünkben az összes sárkányt,
Mert még nem jártuk be azt a hatalmas birodalmat,
Az egészet kerestük, s megakadtunk egy részen
Megakadtunk, mert megakadni könnyű,
Megigézett minket mindenféle bűbáj,
Tévelyegtünk sokat, de már a centit vágom,
A ködben kirajzolódó álmok nem hazudnak,
A szívben kirajzolódó megérzések meg pláne nem,
Boldog Te is akkor leszel, ha túllépsz a boldogtalanságon!
