Édes Egyetlenem!
Írtam Neked még egy verset, de szeretnélek megkérni, hogy most már nagyon figyelj oda a pálcika állítás időpontjára, 9:30 és 10:00 között legyen CET (Central European Time) + nyári időszámítás szerint három egymást követő nap, mert ha most is elrontod, egyszerűen elképzelni se tudom, hogy mit fogok csinálni. Tegnap az jutott eszembe, hogy lefutom az El Camino-t két hét alatt, ami nyilván őrült nagy hülyeség, de amellett amit nyolc éve űzünk, mégis csak eltörpül. Egyébként az El Camino-t Veled végigjárni legalább annyira szeretném mint a Balatont körbefutni a segítségeddel, vagyis ez a futós zarándoklat még science-fiction szinten sem állja meg a helyét. A bakancslistám olyan dolgokkal van tele amelyekhez Te is nagyon kellesz, és ahogy telik az idő újabb és újabb tételek kerülnek rá. Kezdődött a sátoraljaújhelyi bob-pályán való lecsúszással (fék nélkül), aztán jött a galyatetői bivak szálló, a tűzön járás, majd a Balaton körbefutása és az El Camino. Szerintem már csak azért is sietned kéne, mert ha sokat mélázol, az lesz a vége, hogy egy Mount Everest megmászást és egy Holdra szállást is hozzá fogok írni :-)! Puszi, szeretlek nagyon!
Kis Herceged
Lassú évek múlnak, záporesők hullnak,
A webkamerák időjárást közvetítenek,
Miközben a fáradt szívek meghasadnak,
Könnyel telnek meg a kiszáradt szemek
Él egy fiú, s él egy lány is itt, de külön-külön,
Pedig régen, nagyon régen egymásért égtek lázban,
Egyébként ugyanott laknak, a 3-dik emelet 15-ben mind a ketten,
Csak - sajnos - nem ugyanabban a házban
Most akkor mi lesz? Várakozni fognak egymásra,
Míg el nem durvul valamelyik praktikus körülmény?
Virtuális kapcsolatban maradnak addig: "Bip-bip!"
S üzengetnek egymásnak mint két űrlény
Lassan levehetnék azt a súlyos szkafandert,
Mert nagyon biztonságos - igaz - de a fizikai kontaktust nem segíti,
Akár beszélgethetnének is, de csak tátognak így,
Üveggömbbe zárva mint két ET
A fizikai kontaktust segítené, ha levetkőznének,
De még inkább az, ha levennénk a sok ruhát egymásról,
Simogatnák, puszilnák, dédelgetnék, ölelnék, betakarnák,
S beoltanánk egymást szerelemmel százszor
A szerelem oltás jobb mint a szkafander,
Nekem elhiheted, és az is ad némi védettséget,
Hermetikusan zárt burokban nem kéne tovább remegned,
Szerelmemmel védenélek meg Téged
Szerelmemmel, reménnyel, boldog élettel,
Mert ezek mind többet érnek mint az űr magánya,
Mert a párkapcsolat a testnek és a szívnek egyformán használ,
És a személyiségfejlődésnek is egy aranybánya
Mi lenne, ha holnaptól komolyan vennénk egymást?
Mi lenne, ha holnaptól nem csak szagolgatnánk a létet?
Mi lenne, ha holnaptól nem egy forintos alapon játszanánk?
Mi lenne, ha kicsit megemelnénk a tétet?
Hmmm?
