Édes Egyetlenem!
Sok időm nincs, mert nagyon fáradt vagyok, megjártam Vácot oda-vissza autóval, de fontos mondanivalóm van, amelyet nem szívesen halasztanék el még holnapra se. Nem tudom, mért nem jössz vissza hozzám, nem tudom, mi gátol még mindig, és így nem is fogom megtudni. Sok fontos fordulón vagyok túl, és nem csak Brazíliára meg a Balatonra gondolok, férfias küzdelmek hosszú sorát végeztem el sok egyéb területen is, rengeteg nagyon fontos dolgot tanultam, és rengeteg dologban nagyon megváltoztam. Szóval felőlem most már igazán jöhetnél, és ráadásul még kezd kialakulni egy olyan csillagállás is, amilyen már tavaly is pedződött. Valószínű, hogy elég nagy hatású döntéseket kell hoznom a közeli jövőben, olyan döntéseket, amelyeket nagyon nehéz lenne meghozni vakon, a Te körülményeid ismerete nélkül. Ugyanis ezek a döntések - ha egyszer majd együtt fogunk élni - Rád is hatással lesznek, viszont ha nem találkozunk, nem beszélgetünk, nem ismerjük meg egymás helyzetét, akkor nekem egyedül kell választanom a lehetséges utak közül, és egyáltalán nem biztos, hogy ugyanazt az utat választanám a Te dolgaidra nem rálátva, mint amelyiket ellentétes esetben választanám. Azt is mondhatjuk, hogy az életünk, a sorsunk nagyon sokáig békén hagyott minket, hisz ilyen csillagállás sokkal hamarabb is kialakulhatott volna, de most, amikor tényleg azt érzem, hogy minden egyéb szempont szerint is kifújni látszik ez a hosszú várakozásos időszak, még a fejlemények is ráerősítenek arra, hogy lépnünk kell. Kérlek szedj össze egy kis bátorságot, hátha el lehetne érni, hogy újabb terhek ne kerüljenek ránk pusztán azért, mert nem merünk szóba állni egymással. Én nem tudok felcsengetni Hozzád, mert nekem nem szabad, de Te bármikor megteheted ugyanezt nálam. Feltéve, hogy nem akarsz az időkapuval játszani, azt azért találtam ki, hogy egy kicsit szervezettebbé tegyük a következő randevúnkat, de a spontán felindulásos "Na, akkor én most akkor elmegyek Gyurihoz, mert nem érdekel már semmi más!" is lehetséges, de arra figyelmeztetlek, hogy sokszor nem vagyok otthon, vagyis ha ezt választod, lesz egy kis rizikó benne, könnyen lehet, hogy hiába jössz majd. Hát ilyesmi, most többet nem mondhatok, meg nem is akarok, meg ragad le a szemem az álomportól, valami manó befújhatott vele. Képet se teszek fel, ne terelje el a figyelmedet e tartalmibb üzenetről, holnaptól viszont lesznek fényképek ismét, valószínűleg webkamerásak és valószínűleg nem túl sok szöveggel, hogy tudjál gondolkodni rólam csendben, de hatékonyan, ítélni felőlem, hogy mennyit érek Neked... Mert lassan ezt már ki kéne találnod, Édes :-):-(:-)! Gyere el az időkapuba, gyere el hozzám, vagy ne gyere a blogra hosszú ideig, és abból érteni fogom, hogy tényleg nincsen már semmi terved velem, bár ez az utóbbi megoldás lényegében csak a végső kétségbe esés esetére jó, hiszen hat év ilyen különös kapcsolattartás után azért nem lenne nagyon szép úgy véget érni, hogy egyszer csak eltünedeznek a pálcikák. Ha nem tudod, hogy mit akarsz, akkor is lépjél valamit, mert különben az élet fog átlépni Rajtad, az pedig leginkább Neked lesz nagyon rossz érzés, és így aztán nekem is. Találkozhatunk úgy is, hogy nem döntesz el előre semmit, mert lehet, hogy pont a találkozás közben fog kialakulni Benned valami. Nem akarsz a színem elé kerülni? Ezt is meg tudom érteni, hisz rettenetes ember vagyok, de a mellékelt ábra azt mutatja, hogy a színem elé kerülésed nélkül egy helyben állsz és hosszú időn keresztül. Figyeltem sokáig, hogy kijön-e valami ebből várakozásból, de eddig nem jött ki, és vannak olyan vonatok, amelyeket nem lehet a végtelenségig megállítva tartani. Volt sok feladat, amelyet nekem magamnak kellett megoldanom, de úgy érzem, hogy lényegében túl vagyok rajtuk, és lassan a külső körülmények szele is kezd feltámadni. Lassan tovább fordul a színpad, de még mindig nem tudom, hogy a következő felvonásban velem leszel-e vagy sem, pedig időszerű lenne megtudni. Találd ki, Édes, minden a kitalálás irányába mutató megoldás lehetőség érdekel, csak történjék már valami. Megtiltottad, hogy kapcsolatot keressek Veled, tiszteletben is tartottam, csak a blogot nem tudtad megtiltani, innen legfeljebb elmaradhattál volna, de azt nem akartad megtenni, ez látszott világosan mindig. Nagyon sok szépet írtam Neked, de úgy látszik, hogy a fáradozásaim önmagukban elégtelenek. Nem baj, ezt is elfogadom, de akkor tegyél valamit Te. Valamit olyat, ami segít Neked, és azáltal nekem is tisztázza, hogy mi vár ránk. Veled szeretnék élni, ez nem titok, sőt azt érzem, hogy egy ilyen történet után minden más kifejlet kudarc lenne mindkettőnk számára, de Te is kellesz ahhoz, hogy ebből az érzésemből, meg a Te hasonló érzésedből kijöjjön egy nagyon szép kapcsolat. Akarod? Nem? Akarsz? Nem? Mit szeretnél? Mért olyan nehéz? Hogyan lehetne könnyíteni rajta? Ha egyedül nem megy Neked, dolgozzunk együtt a válaszaidért! Szeretlek, vigyázz magadra, puszi!
Kis Herceged
