Édes Egyetlenem!
Szerinted most mit csináljak? Komolyan érdekelne a véleményed... A fél életemet azzal töltöm, hogy Neked blogolok, a szabadidőm felét legalábbis biztosan. Tegyek fel megint képeket? Vagy szünetjeleket? Vagy vezessem be a kitalált szabálymódosítást? Vagy zümmögjek tovább, mint a méhecske? Bolondozzak, szomorkodjak, sírjak, nevessek, legalább valami támpontot adnál, hogy melyiket díjazod ezek közül! Jó, tudom, nem Neked kell ezt megoldani, ja, de akkor kinek? A napfordulóig van időd arra, hogy összegyűjts hét egymást követő pálcikát, de azzal is csak azt tudod elérni, hogy a statáriumot ne vezessem be azonnal, és most nem viccelek, olyan komoly vagyok, mint egy kőszobor. A hét pálcika után viszont konkrét és gyors kifejletet szeretnék látni, vagyis az a minimum, hogy az első hiányzást is keményen fogom büntetni. Nem fog érdekelni, hogy van-e térerő ott, ahol éppen jársz, nem fog érdekelni, hogy hányszor kerülöd meg a komlóskai kerekerdőt, felőlem kirándulhatsz benne egy hétig is, de előtte rendezd el életed e picinyke függőben lévő dolgát, addig ne menj Komlóskára, ne menj el nyaralni, ha már befizetted, mondd vissza, vagy vegyél műholdas telefont, mert azzal még az Északi sarkon is fel lehet lépni a Kisbolygóra! Holnap elkezdődik az utolsó Napocska képe sorozat, utána viszont az első hiányzás ki fogja oldani az összes biztosítékot, és a keletkező sötétség olyan helyzet elé fog állítani Téged, hogy belesápadsz. Irgum-burgum! Szeretlek nagyon! Puszi az arcodra!
Kis Herceged
