Mindazok a körülményeink, amelyekkel szemben sokszor nagyon hosszú ideig állunk tehetetlenül, mert méltó odaszánásunk híján megszorító tényezőkként mutatkoznak be, és akár életfogytig tartó terméketlen görcsöléshez is vezethetnek, önzetlenséggel az adás, az ajándékozás őszinte vágyával párosulva olyan lendítőkké változnak, amelyek meg tudják mozgatni az embert, létének legmélyebben rejlő energiáit is felszínre tudják hozni, és teremtő megváltó hőssé tudják átformálni őt
Nyomot akarok hagyni a világon, azt akarom, hogy utánam ne olyan legyen, mint előttem volt. Nem hiszem, hogy ez a törekvésem puszta hiúságból fakadna, inkább azt gondolom, hogy ez egy nagyon természetes emberi törekvés, mely mindenkiben munkál, csak sokan nem eléggé bátrak ahhoz, hogy ezt akár csak maguknak megfogalmazzák.
Sok nehéz év után biztosabban látom már, hogy mivel kell foglalkoznom életem hátralévő részben. Van egy egyre jobban kivehető belső irányvonal, és abban ki fogok tartani. Ha valaki lesz elég bátor, hogy elkísérjen, akkor én is elég bátor leszek, és nagyon fogom szeretni őt. Azt nem állítom, hogy az illetőnek nagyon könnyű dolga lesz mellettem, de azt igen, hogy sok öröm fogja érni, és egyre jobban meg fogja érteni, hogy miben rejlik a boldogság.
Ez kevés? Ennél többet ér egyedül, társ nélkül, szomorúan megöregedni? Attól félek, hogy ha most se jössz el, egyszer nagyon meg fogod bánni...
Ez kevés? Ennél többet ér egyedül, társ nélkül, szomorúan megöregedni? Attól félek, hogy ha most se jössz el, egyszer nagyon meg fogod bánni...
