Édes Egyetlenem!
Azt szeretném mondani, hogy pontosan négy hét múlva, vagyis november 25-én este le fogom törölni a Kisbolygó nevű blogot a világhálóról. Nagyon szeretlek, és nagyon úgy érzem, hogy magasan az lenne a legjobb és a legigazságosabb is, ha együtt élnénk le azt, ami még Neked és nekem hátra van, de ahogy már a múltkor is írtam, a "Ne történjen semmi!"-hez nem akarok tovább segítséget nyújtani, már csak azért sem, mert az leginkább Neked nem jó. Utána még van egy kis idő - nem mondom meg, de elég könnyű kitalálni, hogy mennyi - viszont ha az a kis idő is lejár, akkor nem biztos, hogy tovább fogok várni Rád. Végezetül pedig jöjjön egy pici vers, amelyet ma reggel írtam (vagyis még friss, meleg :-), az elmondja a többit...
Kis Herceged
Szeretni az tud aki hajlandó meghalni a maga számára
Aki mer mindenhogyan élni mert érti hogy a tartalomnak nem egy forma az ára
Aki az életét nem méri mert megadja az életének a szabadságot hogy magát mérje
Lelkének pedig engedi hogy olykor fájdalom is érje
Szeretni az fog akit nem kötnek hogyanok és mikéntek
Aki tudja hogy a kérdésekre úgy jön válasz ahogy csütörtök után jön a péntek
Aki tudja hogy egyetlen jó döntés létezik: az események sodrának tudatos vállalása...
Akinek van füle a hallásra hallja akinek van szeme látni lássa!
Szeretni az tud aki úgy fogad mindent
Ahogy a hajnali köd a völgyben magába szívja a fényt
S nem hagyja el azt akit a fény megvilágít - felkarolja szegényt
Vállal egy nehéz kibontakoztató szerelmet s oldódik benne mint a pára
És nem a tegnapi - de nem is a holnapi - szabályokat akarja alkalmazni a mára
