Édes Egyetlenem!
Van egy magyar film (címét lásd fent), amely egyszerűen nem tud lekrülni a műsorról, május óta folyamatosan játszák, igaz, hogy most már csak a művész mozikban, de még mindig teltházas, sőt előre le kell foglalni a helyet, mert aki csak úgy megy oda a pénztárhoz előadás előtt 10 perccel, az valószínűleg már nem fog jegyet kapni rá. Tegnap én is megnéztem, és így most már jobban értem, hogy miért van ekkora sikere, egyébként Oscar-ra is jelölték. Nagyon szépen, nagyon bátran, és egyáltalán nem szokványosan nyúl a párkapcsolat témához, ennél már tényleg csak az lenne érdekesebb, ha valaki a mi történetünket dolgozná fel hasonlóan magas színvonalon. Mert elvben azt is meg lehetne csinálni, a gyakorlatban viszont nem adok nagy esélyt arra, hogy bármelyik filmes valaha is elő fogja venni a szerelem témát úgy, ahogy az velünk lejátszódik. Sokkal inkább hiszek abban, hogy azt a filmet nekünk magunknak kell majd valahogy leforgatnunk :-)! Egyébként ez teljesen rendben van így, viszont ahhoz, hogy az a forgatás létre tudjon jönni, egy kicsit el kell szakadnunk pár kivéreztető sztereotípiától, olyanoktól, amelyek teljesen ellehetetlenítik a találkozásokat úgy általában, meg a miénket is mellesleg. (Mert gyönyörű dolgok tudnak megtörténni akkor, amikor az ember elvállalja a saját életét, a saját személyes létét, viszont üvöltően fájdalmas megakadások zajlanak le az ellenkező esetben, ha valaki nem magában bízik, magán kívül keres biztos pontokat, a másét próbalja lemásolni és alkalmazni magára.) Nem mondom, hogy nézd meg ezt a filmet, mert inkább azt mondom, hogy nézzük meg együtt! Ne félj, tudnám élvezni másodszorra is, sőt mi több: Neked is tudnék örülni. Másodszorra is -:)-:(-:)! Szeretlek!
Puszi az arcodra...
Kis Herceged
