Édes Kis Hercegnőm!
Nem tudom, hányadszor számolom már visszafelé a napokat, de az biztos, hogy a nagy durranás eddig még mindig elmaradt. Most mondhatnám, hogy megint reménykedem, de inkább nem fantáziálok. Csinálom a dolgomat, aztán ha jössz, itt leszel, ha nem, akkor meg máshol, és én is máshol, de mégsem ugyanott, ahol Te, illetve mégis, mert nindig Veled vagyok, csak nem úgy. Tulajdonképpen semmi jelentősége sincs, legkésőbb negyven-ötven év múlva akkor is meghalok, ha addig Veled fogok élni, meg akkor is, ha nem, és Te hasonlóképpen, akkor meg minek olyan nagy ügyet csinálni ebből az egészből, durván még ötször annyi van hátra, mint amennyit itt töltöttem a III/15-ben, ha semmi nem jön közbe egyikünknek sem, amire egyébként elég kevés esély, mert mostanában állandóan történik valami. Velünk is történik, csak nem látszik, mert nem engeded, hogy látszódjék, de szép lassan azért mégis csak változunk droidokból nemes emberekké, amire egyébként a megszólítás és az aláírás is utal. Csak az a baj, hogy a droid lét könnyebb, mint az emberi, és ezért hitegetjük magunkat azzal, hogy az egyik egyben másik is, ami persze hót halálos hülyeség, de azért el lehet tölteni vele egy csomó időt. Hogy a szerelmes történeteknek soha nincs végük? Persze, hogy nincs, mitől lenne? Aminek vége van az nem szerelmes történet, hanem egyszerű mellényúlás. Én ennek a beteg világnak a szemlélete szerint nem akarok élni, és nem is fogok. Neked abban az egészséges világban, amelyet mindnyájan a szívünkben hordozunk (csak nem nagyon merjük kibontakoztatni) helyed van, sőt azt gondolom, hogy az a hely pont mellettem van, de ha Te másként vélekedsz, akkor az a hely üresen fog éktelenkedni az idők végezetéig. Ha meg nem vélekedsz sehogy, csak toporogsz továbbra is droid ország határán és a pálcikáidból építesz kerítést, amíg a halálunk órája el nem jön, akkor meg pláne! Ha nem szíveskedsz dönteni, majd döntök én, elköltözöm Nyíregyházáról a világ végére, és aztán jöhetsz utánam sírva, amikor majd meggondoltad magad, az lesz ám a gyönyörű, addig meg bámulászom a jeleidet a világ végéről, hiszen az internet már ott is elég jól működik. Na, jó, hagyjuk, elég ebből a rémálomból, még rágondolni is rossz! Puszi most nincs a gyönyörű arcodra, majd ha látok valami konkrétumot, akkor lesz!
Kis Herceged
