Édes Kis Hercegnőm!
Az egy szál fehér rózsát Zoli vette meg, mert én nem tudtam, hogy mikor fogok végezni, de gyanús volt, hogy virágbolt zárás utáni időpontban. Jól sejtettem, nyolckor még kint vergődtem a franciákkal, aztán bekísértem őket a Central Hotelig, de a saját házam előtt nehezen találtam parkolót, fél kilenc is elmúlt, mire hazaértem, Zoli ott adta át nekem a virágot, szép estét kívánt, és már ment is el az aktuális barátnőjével (ő is egy külön történet, de abba most nem kezdek bele). Esegetett a hó, megragadtam a legnagyobb esernyőmet, amely alá ketten is elfértünk volna, és irány a Kossuth tér széle, ezúttal vérmesebb reményekkel, mint oly sokszor korábban, viszont a vérmesebb remények sem igazolódtak be, sajnos. Öt perccel kilenc előtt értem a tett helyszínére, de Te még öt perccel kilenc után se voltál ott, és az már elgondolkodtatott. Hiába a Valentin nap, nem volt nagy zsongás a téren, de az arra járok kevesek közül azért párnak feltűnt, hogy várhatok valakire. Igen, így volt, vártam egy darabig még, de nem sokáig, mert hamar elment a kedvem tőle. Megnéztem a Villeroy & Boch aktuális kínálatát a kirakatában, és elindultam a színház felé, ám pár lépés után meggondoltam magam, és a Mosoly utca felé vettem az irányt. Először azt néztem meg, hogy ég-e a villany a lakásodban, azt hiszem, nem égett, utána odamentem a házad kapujához, az volt a tervem, hogy ha jön valaki, akkor beküldöm vele a rózsát, hogy tegye le a 15-ös számú ajtó elé. Jó gondolatnak tűnt, de az égiek ezt valószínűleg nem akarták, mert nem jött senki, így aztán hazamentem tényleg. A szilveszteri rózsa még foglalta az egyetlen vázámat az előszoba sarkában, gyorsan kidobtam, most a friss díszeleg benne a lakásom eme egyáltalán nem megbecsült pontján, de a szobába nem akarom behozni, mert ott már van egy, a legelső randevú kísérletről maradt, amikor még a Ferihegyi Repülőtéren akartam találkozni Veled idestova három-négy éve, november közepén, ha jól emlékszem, de akkor sem sikerült, mint ahogy most sem. Egyébként egy szerdai napon születtem, vagyis pont jó lett volna, ha szerdán találkozunk újra annyi idő után, hiszen ilyen értelemben az a nap egyben a születésnapom is lett volna. A szomorúság után azonban álljon itt egy jó hír: a jövő héten is lesz szerda, és itt és most megígérem, hogy várni foglak este nyolckor ugyanott, ha hétfőn, kedden és szerdán is lesz időkapus pálcika. A szerdai tekintetében az első vagy a második időkaput javaslom, mert a harmadik alkalmazása esetén nem leszek ott, ugyanis nem tudok hátrafelé menni az időben, pedig már sokszor jól jött volna ez a képesség... Na, mindegy, nem érdekes, ez nem egy science fiction blog, hiába Kisbolygó a neve (az alapján talán az utóbbira is lehetne gyanakodni)! Ez egy szerelmes blog, mely addig fog bővülni, amíg nem találkozunk, vagyis remélem, hogy már nem sokáig.Mert már nagyon szeretnélek látni. Nagyon! El se hiszed, hogy mennyire :-):-(:-)!
Kis Herceeged
Ui: A statisztika legfinomabb osztása öt perces időintervallumokból áll, és ma 12:55-kor láttam egy pálcikát (egyénként később, délután is láttam hármat, valamint korábban, délelőtt negyed 11 után egyet, vagyis ma eddig összesen öt pálcika képződött). Nem tudom, hogy csak kicsit sietett az órád, vagy tényleg időkapun kívülinek szántad, ha egyáltalán Te voltál, de mindegy is, hiszen, ahogy írtam, a szerda még simán összejöhet, tehát ezt a kis körülményt csak a félreértések elkerülése végett említem. Puszi!
