Édes Kis Hercegnőm!
Csak a rend kedvéért írom le a visszajelzést, hogy ma volt egy pálcika a kora délutáni időkapuban, viszont nem vagyok Benned egész biztos, mert azon a pálcikán kívül este kilencig még három képződött, vagyis lehet, hogy nem Te voltál jó időben, de ha holnap megint lesz egy hasonló, az már többet el fog árulni, a legtöbbet viszont a három egymás utáni időkapus nap mondaná el, vagyis biztatlak, mint már régóta, és várlak is nagyon. Már megint ott tartunk, hogy minek szövegelni, ha kevesebb, mint 48 óra múlva akár meg is ölelhetlek, így most nem megyek bele a részletekbe, a lényeg az, hogy nagyon szeretlek, és nagyon szeretnélek látni. Ne félj tőlem, ne félj magadtól, ne félj senkitől, ne félj a kockázatoktól, ne félj a kudarcok lehetőségétől, ne félj az életedtől, ne félj az új dolgoktól, ne félj a változástól, a fejlődéstől, a megbocsájtástól, ne félj a fájdalomtól, ne félj az örömtől, ne félj a fénytől, ne félj a sötéttől, egyedül attól félj, hogy az életed, a kialakulásod legfontosabb területeire nem fogsz megérkezni időben, egyedül attól félj, hogy a sok kifelé tekingetés meg a sok külső biztonság, kapaszkodó keresgélése közben az életed legfontosabb eseményei, a belső események nem fognak lejátszódni, egyedül attól félj, hogy egyszer lesz egy pillanat, amikor majd azt fogod mondani, hogy Te jó ég, mindjárt meghalok, pedig még nem is éltem, mert igazán még nem szerettem senkit. Egyedül attól félj, hogy bimbójábam elhervadt virág leszel, egyedül attólj félj, hogy a sok konformizmus Körülötted nem hagyja kibontakozni a Te valódi lényedet, egyedül attól félj, hogy a félelmeid fognak irányítani Téged, ahelyett, hogy az életed, a Te saját életed teljességének nagy és mély hullámai borítanának el. Mert ezek az igazi veszélyek, nem pedig az, hogy valami kis apróság nem sikerül vagy kevésbé, mint szerettük volna. Puszi az arcodra!
Kis Herceged
