Édes Kis Hercegnőm!
Szerinted mit érezzek az ilyen jelek láttán? Örüljek, mert már csak 1 milliméterre vagy tőlem, vagy sírjak, mert még mindig van 1 milliméter köztünk? Nem lehetne egy picit gyorsítani ezen a tempón? Komolyan kérdezem! Vannak olyan görbék, amelyek aszimptotikusan tartanak a nullához, tetszőlegesen kis távolságra megközelítik a tengelyt, de azt soha nem érik el. A fejedbe vetted, hogy ezt a matematikai fikciót fogod leképezni a magánéletedre? Kérlek, Édes, ne tedd ezt velem, főleg pedig magaddal ne tedd! Nézz egy kicsit kívülről magadra, próbáld egy kicsit elképzelni, hogy mit szólnál, ha valaki más csinálná ugyanazt a kedvesével, amit Te velem! Sok mindent megértek, de - akárhogy nézem - ez már csak hiszti, toporgás a lépcsőházban a csengőgomb előtt. Már többször rajta volt a kezed azon a gombon, már minden irányból megtapogattad, és Te is tudod, hogy meg fogod nyomni, hiszen nem tudsz megnyugodni addig, amíg életednek ezt a fejezetét le nem zárod. Akkor meg mért nem lehet megnyomni most? Mi a csudának kell húzni, halogatni, nyújtani a várakozást, mint a rétes tésztát, hergelni magadat bele mindenféle szörnyű aggodalmakba meg félelmekbe a párkapcsolat mikéntjét illetően, már annyi fát ültettél ebben a témában, hogy az összes erdőt sikerül kitakarnod vele. Bele vagy gabalyodva ennek a történetnek egy borzasztó bonyolult olvasatába, egy olyan olvasatába, amelynek a valósághoz igen kevés köze van. A vikingnek több köze van Pekinghez, mint ennek a körömrágásnak Hozzád, a Te igazi belvilágosságodhoz. Például nem vagyok sem szörnyeteg, akitől ilyen fokon rettegni kéne, sem béna kacsa, aki képtelen életben maradni a másik parton, miközben Te sem vagy az a magatehetetlen, gyámoltalan, döntés- és szeretetképtelen nőszemély, akinek a szerepét kiválóan játszod sok éve. Nem az vagy, van rá egy húsz ezresem, és csak azért nem teszek rá több pénzt, mert jelenleg nem létezik nagyobb címlet Magyarországon. Az, amit most mutatsz magadból, csak egy egy álarc, egy festékréteg, amelyet a nagyobb kérdésk elől való kitérés végett magadra kentél, és most meg nem mered levakarni magadról, mert már annyira megszoktad, hogy el sem tudod képzelni az életedet nélküle. Jó, tudom, hogy ez kortünet, tudom, hogy ez alapvető probléma mindenki esetében, mert mindenki inkább játssza azt a majmot, amelyet a környezete elvár tőle, meg vetít rá, mint azt az embert, aki lehetne, ha nem majomkodna, de akkor sem kéne sokáig szerencsétlenkednünk már, nyugodtan függetlenedhetnék egy kicsit attól a kortól amelyben élünk. Meg attól a kórtól is. Szeretlek nagyon, Te is szeretsz engem ugyanannyira, akkor meg mért kell a végtelenségig folyatni ezt az irdatlanul hosszú és terméketlen helyben toporgást? Egy ideig kellett, tanultunk belőle, de most már olyan okosak vagyunk, mint hat másik, vagyis nyugodtan állíthatod a pálcikákat az időkapuk kellős közepébe is, utána pedig nyugodtan lesétálhatsz a Kossuth tér sarkára este nyolckor. Ez egy annyira szuper ötlet, hogy jobb egyszerűen nem létezik nála. Kilenc év sok idő, de azalatt sem jutott ennél nagyszerűbb gondolat az eszembe! Szóval találkozzunk amilyen gyorsan csak lehet, holnaptól tavasz van a naptárban, de három nap múlva már Nyíregyházán is az lesz, csak ne folytasd tovább az aszimptota rajzolását, ugyanis azzal a lelkülettel, amellyel az ember aszimptotát rajzol, a tavasz érzékelésére teljesen képtelen, amúgy meg pont Neked kéne élen járni a tavasz elkészítésében, hiszen kinek, ha nem egy Napocskának? Javaslom, hogy hangolódj rá erre a nemes és nagyon nőies feladatra ízibe, meg rám is, akinek a kicsit megfoghatóbb jelenléte az életedben ideális közeg lenne Számodra a tavasz készítéshez :-)! Puszi az arcodra! Borzasztóan jó, hogy vagy, csak most már nyílj ki, mert szeretnék gyönyörködni Benned, ho-la-la :-)!
Kis Herceged
