Édes Egyetlenem!
Az eredeti terv az volt, hogy megkérdezem Tőled, mi nem stimmel az alábbi képen, hogy javítható-e ez a hiba, és ha igen, akkor hol is mikor lehet leghamarabb ehhez nagyon hasonló, de hibátlan képet készíttetni.
Sajnos kicsit kiestünk a ritmusból, majdnem egy hónap telt el a verseny óta, most már nincs akkora bája ezeknek a kérdéseknek, mint mondjuk három hete lett volna, viszont még mindig azt gondolom, hogy nekünk a következő évi Balaton futást együtt kéne végigszenvednünk, a felkészülés első percétől a remélt célba érkezés esetleges eufóriájáig mindent. Nyilván nem vagyok ebben 100%-ig biztos, hisz Tőled oly sok éve (bizonyos értelemben) távol élve nem tudom egész pontosan megítélni, hogy milyen lesz Veled, és melyek lesznek közös életünk legfontosabb sarokkövei, hisz az nem csak rajtam fog múlni, de azért 97%-ig érzem, hogy ennél kevés dolog tudná kitörölni belőlünk hatékonyabban az eddig elkövetett bénázásaink utolsó morzsáit is. Már az első balatoni futás projektből is elképesztően sokat tanultam, a másodikból viszont együtt tudnánk tanulni. Én férfiasan vállalnám a fizikai erőfeszítés nagy részét, Te nőiesen vállalnád, hogy segítesz nekem. Ha egy ilyen jó féléves nagy figyelmet és türelmet igénylő felkészülési szakasz után megjelennénk a Balaton partján, megállna körülöttünk a levegő rendesen, mindenki egész világosan látna rajtunk egy olyan összetartozást, amely a szívük mélyéig megrendítené őket. Egy futóverseny egyébként is egy olyan hely, ahol a felfokozott érzékenységtől a kegyelmi állapotok gyorsabban beállnak, a falak gyorsabban ledőlnek, és amikor ehhez még hozzá jön a futó és a párja közti kimondhatatlan, de azért nagyon világosan érzékelhető szeretettel teljes, önzetlen, felelősséggel vállalt kapcsolat világos megmutatkozása, akkor a mennyország fényei kezdenek el csillogni a tó felett és a futók, sőt minden arra járó ember szívében. Szóval majd meglátjuk, hogy mit csinálunk, de ez azért egy elég erős opció, vagyis egyelőre - biztos, ami biztos - fenntartom a formámat, átjárok a Kopaszra, és elhatároztam, hogy igyekszem minden hónapban legalább 150-200 km-t futni, hogy legyen egy jó alap, ha a nyár vége felé neki kell rugaszkodnom megint egy fokozatos edzés adag növelésnek. Egyébként valószínű, hogy Nélküled nem készülnék fel még egyszer, mert tényleg kell hozzá 3-4 elég durva hónap. Nem több, de annyi igen, és nem hiszem, hogy Nélküled még egyszer annyi időt és annyi fáradtságot rászánnék, viszont Veled boldogan, mert annyira beleillene a történetünkben, mint a százezredik szó a naplóban, mint ez az egész hosszú Tőled való távollét egy másik utca másik házának másik harmadik emeleti másik 15-ös számú ajtója mögött (ám légvonalban csak egy szűk kilométerre Tőled), mint az óperenciás tengeren túli utazás, mint az első balatoni futással lezárult hosszú beavatási szakasz, mint minden, minden, minden, ami eddig lezajlott, és akkor még csak a saját oldalamról beszélek, amelyet, gondolom, Te is könnyen ki tudnál egészíteni pár megfigyeléssel... Ja, ha már a megfigyeléseknél tartunk: szívesen megfigyelnék három konzekvens időkapus pálcikát is :-)! Puszi!
Kis Herceged
