Kisbolygó

Véletlenül ránéztem a jó egyéve csipkerózsika álmát alvó, vagy inkább elhagyott blogomra - amelyben néha véletlenül még jelennek meg ősrégen feltett, de megjelenésre alkalmatlannak ítélt, és ezért a messzi jövőbe előre datált bekezdések, nem akartam szimplán kitörölni őket mondván, hogy majd csak lesz velük valami, hát nem lett semmi - és megláttam, hogy a maga tehetetlensége folytán, még mindig értelmezhető olvasottsággal rendelkezik, szinte nincs látogató nélküli nap, néha pedig tucatnyian is beleolvasnak, vagy legalább rápillantanak. Aki nem csak pár kiragadott bejegyzést olvasott el, az tudja, hogy ez a blog egy drámát takar, elhagytam a családomat, vagy ők engem, illetve a feleségem hagyott teljesen magamra, nézőpont kérdése, hogy a kettő közül melyik, mert azt hittem, hogy Napocska úgy fog mellém állni, ahogy Éva nem, hát aztán kiderült, hogy ő se, sajnos vagy szerencsére, még nem tudom. (Nem reménytelen eset egyik hölgy sem, azt hiszem, illetve nem reménytelenebbek, mint én magam, és hogy eddig nem sikerült egyikkel sem kibontakoztatni egy jó párkapcsolatot, az messze nem az ő hibájuk csak. Ha valakinek a hibája, akkor az enyém inkább, de az igazság az, hogy minden balhét nem akarok elvinni. Beleláttam olyan borzalmas, egész kultúránkat átható törésekbe, amelyek rettenetesen megnehezítik az értelmezhető párkapcsoatok kialakítását úgy általában is.) Elég lassan derült ki, kellett neki kábé tíz év, de végül világossá vált, és most ott tartok, hogy a közben összegyűlt tapasztalatok fényében igyekszem új életet kezdeni, mert az most már egyértelmű, hogy a régi javíthatatlan. Ahogy az evangélium is mondja, az új bor új tömlőbe való. Aki ennek az új életnek a részleteire kíváncsi, annak leginkább Matavovszky György facebook profilját javaslom, illetve a Mennyországjárás és a LeonART facebook oldalát, mert mostanában leginkább oda teszek fel írásokat. Terveimben van egy vidd-hírül blog indítása is itt, a blog.hu-n, de azzal elég rosszul állok. Utóbbi a minőségi munkának adna teret, amelyre a facebook elég spontán, és elég gyors posztjai nem igazán alkalmasak. Jó, tudom, hogy ez rajtam múlik, és nem a facebook-on, de akkor sem sikerült még elmozdulni az igényesebb írások felé, amelyre viszont mégis vágyom, és a vidd-hírül blog-ban talán meg is fogom valósítani. Hogy az életem egyéb területein mit fogok megvalósítani, azt még magam sem tudom, de azt igen, hogy valamit igen. Változok szépen, nap, mint nap idomulok valamihez, valakihez, leginkább magamhoz, ahhoz a lényhez, akire eddig messze kevesebb figyelmet fordítottam, mint amennyit érdemelt volna. Szurkoljatok! Én is szurkolok Nektek!