Figyelem: új blog!!!

26d.png 

Azt nem tudom, hogy a Kisbolygóval mi lesz, de azt tudom, hogy van egy új blogom, mellyel hosszú kitérő után visszakanyarodtam a blog.hu-ra. Aki érdeklődő, keresse fel nyugodtan: www.leonidaszjegyzetei.blog.hu

Friss topikok

  • mandulazöld (törölt): Nem is szeretnèlek bántani ès nem is lenne mièrt. Nem elhagynira gondoltam, hanem nem írni mindig... (2016.03.23. 19:51) Két kérdés
  • Petitprince: @mandulazöld: Érik az ember? Jaj, rosszul írtam, de buta vagyok! Érik az eper? Hát, ez fantasztiku... (2016.01.04. 17:52) Akkor szeress!
  • Petitprince: @mandulazöld: És pont ezért kell elfogadni és átélni egészen a jövőben érkező fájdalmakat és a jöv... (2015.09.23. 06:28) Napocska képe - Padon ül ő
  • Spygame: Ez nem semmi . Rendőrök nem zaklattak a főúton? Én is tervezek idén egy hasonlót csak Kisvárdáról :) (2014.03.23. 18:21) Budapest-Nyíregyháza kerékpárral
  • Petitprince: @Kürtös: Nagyon is sok köze van hozzá. Rengeteg hasonló írás jelenik meg különböző fórumokon, és l... (2013.03.26. 12:25) Keresni, keresni, keresni

Linkblog

Az üzenet, avagy széljegyzet egy vers margójára

2011.02.08. 08:14 Petitprince

Mottó: Boldogok a lélekben szegények, mert övék a mennyek országa

Mi emberek sokszor el sem tudjuk képzelni az életünket valamilyen gondolat- vagy eszmerendszer, filozófiai, életvezetési iskola vagy ideológia tanítása, hittételek, dogmák, igazságok bizonyos részhalmazához való kötődése nélkül. Általában szellemi, szociális és kulturális örökségünk, minket ért tapasztalataink, rejtett vágyaink, belső hangolódásaink, személyiségünk mélyén rejlő motívumaink alapján, vagyis elég szubjektív módon választunk magunknak egy szemrevalót a fellelhető rengeteg közül. Kell nekünk egy, kell, mert abba kapaszkodva nem érezzük magunkat annyira elveszve, és nem tűnik olyan félelmetesnek földi életünk befejezetlensége. Gyönyörű eszmék vannak, és sokszor hihetjük azt, hogy na, most végre megtaláltuk a tutit, azt az igazi hajót, amelyik majd elvisz minket az Óperenciás tengeren is túlra. Felszállunk rá, utazunk rajta, örülünk, mert erősnek és biztonságosnak tűnik, a gőzgépek rendesen dolgoznak, és mi repülünk a víz felett. Fontos nekünk ez a hajó, fontos nekünk a választásunk, a hitünk bizonyossága, annyira fontos, hogy ha valaki egy kicsit is eltérőre esküszik, már ölni tudnánk érte. Fontos, mert az a biztonság, a fix pont, amihez mérhetjük magunkat a végtelen semmiben, és félünk, rettenetesen félünk, hogy e fix pont nélkül baj ér minket.

Pedig pont az ellenkezőjéről szól az élet. Szépek ezek a hajók, de minél jobban bízunk bennük, annál valószínűbb, hogy végül jéghegynek fogunk csapódni velük együtt, és elnyel minket majd a nulla fokos víz. (Egyelőre a történelem is ezt erősíti. Rengeteg eszme járta már meg a világot, de a boldogságot még nem hozta el egyik sem, sőt mindegyiknek a hullámaiban sok vér és gyötrelem fakadt.) Miért? Azért, mert ezek a hajók részigazságok, és nem szabad ennél többet gondolnunk róluk. Megvan a szerepük, kifeszítenek egy erőteret, és ez jó és fontos, de utazni egyiken sem lehet. Egyik sem a tuti, mert nincs tuti, illetve van, de éppen most érünk meg Rá, éppen most növünk fel Hozzá, éppen erről szól az életünk, sőt az emberiség egész múltja, jelene és jövője is erről szól. A tuti a Teljesség, a Szintézis, az Élet, a Szeretet, az Isten! Nem tudjuk, nem ismerjük, de tartani fogunk Felé, mihelyt elengedjük az aktuális részigazságot, mihelyt nem kapaszkodunk bele görcsösen, és nem gondolunk róla többet annál, ami. Persze, abban a pillanatban, amikor ezt megtesszük, meglátjuk saját kiszolgáltatottságunkat, sebezhetőségünket, rögtön szembesülünk azzal, hogy milyen nyomorult kis lények vagyunk mi valójában. Igen, ez történik, de ez a jó, mert ebben a szembesülésben, ebben a sebezhetőségben, ebben a kicsinységben, Ő, aki minket kezdettől fogva a teljességre akart elvezetni, végre el tud kezdeni dolgozni rajtunk. Egyedül így, ebben az ürességben, ebben az elhagyatottságban leszünk elegendően szabadok és fogékonyak arra, hogy életünk eseményei, az örömök és a fájdalmak, a nevetés és a bánat könnyei, a jó és rossz napok, és leginkább a körülöttünk lévő sok-sok másik emberrel való találkozásaink az Ő képére és az Ő hasonlatosságára kezdjenek formálni minket. Egyedül ebben a sebezhetőségben válunk érzékennyé és alkalmassá arra a zarándokútra, amely nem eszméhez, tanhoz, leszűkítéshez, önkényesen kiválasztott, visszaélésre is alkalmas gondolatrendszerhez, hanem az Út által az Igazsághoz és az Élethez vezet el minket.

 Zarándok vagy...

Zarándok vagy, mert úton mész,
Szívedben nincs még semmi kész,
Míg hit, eszme, tan jelét bemarja,
Tudd, hogy Jézus nem ezt akarja!
Tudd, hogy bent minden védtelen,
Ott nincs erő, nincs értelem,
Ott tűz van, fény, mely egyre nő,
S a tűzben, fényben ott van Ő!
E tűz, ha éget, azért éget,
Hogy nőj, öleld a mindenséget,
S gyógyítva gyógyulj… Bármi érhet,
De a bármi majd beérhet,
Mert a bármiben is ott van Véled,
Ő, ki emlékszik nevedre, Ő, ki előttünk ment a hegyre,
Ő, ki először Út, nehéz út, és aztán Igazság és Élet!

1 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://kisbolygo.blog.hu/api/trackback/id/tr462646061

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

juliacska.kulka1988 · http://skypesuli.hu 2011.02.08. 17:39:01

tegnap bementem (régóta először) egy templomba. Nagyon jót tett a kis lelkemnek.
süti beállítások módosítása