Egyik kedves munkatárs barátom, Péter és felesége április elejére várta harmadik gyermekük világra jöttét. Teltek-múltak a napok, s én egyre türelmetlenebb lettem, mi lesz már, mikor érkezik meg a pici? Április 8-án, pénteken már szinte mérgesen vontam kérdőre a barátomat. Csitítgatott, mondta, várjak még, április 11-et nézték ki, hisz az a költészet napja Magyarországon, és szép akkor születni. Szép-szép, az igaz, de nem egy szerencsés csillagzat mégsem, hisz nem egy nagy karrier manapság a költészet, feleltem, éhen is lehet halni simán, ha valaki csak verselget. Azt felelte, hogy rosszul ítélek, mert a költészet nemcsak szakma, hanem látásmód is, és megfér az élettel, ha ez ember közben pénzt is keres máshogyan. Hát ennek nagyon megörültem, hiszen valahol mélyen én is így gondolom, de ilyen frappánsan eddig még nem sikerült kifejeznem.
Eseménytelenül telt a hétvége, semmi hír, így hát hétfőn, 11-én reggel már nagyon benne volt a szívemben a kérdés, hogy jaj, vajon eljött-e már Gergő órája! Annyira, hogy a munkahelyre érvén 5 perc alatt összedobtam egy kis csasztuskát, és elküldtem Péternek sms-ben:
Nem vagyok valódi költő
Nem is hordok kalapot
Mégis kérdem kicsi Gergő
Meglátta-e a napot?
Költészethez rímeket
És látásmódot faragok
Kövessenek azt kívánom
Mind a kicsik s a nagyok
Kövesse a kicsi Gergő
Apját aki jól nevelt
És az élet kérdésire
Könnyedén és jól felelt
Kívánom hogy legyen bátor
Hátán legyen túrazsák
S írjon verset, hős eposzt is,
Míg a hegyre s bércre hág
Az sms egy darabig kézbesítetlenül várakozott, ez már gyanús jel volt, aztán megjött a meghatódott apa válasza, hogy éppen most tart a világra hozatal, és végül (körülbelül egy óra múlva) az örömhír is felröppent. Hát, erről a gyermekről már nem lehet levakarni a lírát, azt hiszem :-)! Isten éltesse és tanítgassa sok szépre!
