Örülni kell annak, hogy vannak vágyaink, mert azok sokszor motiválnak minket valamilyen fejlődésre és lehetőséget adnak a körülöttünk lévők számára, hogy örömöt szerezzenek nekünk, viszont ártalmassá is válhatnak, ha embertársainkról vonják el a figyelmünket. Fontos tehát, hogy szüntelenül keressük a vágyak szeretetbe ágyazásának módjait. Az önmagáért, illetve a vágyak ellenében megélt aszkézis tévedés, értékek elfojtása pusztán azért, hogy ne kelljen felvállalni azt a lelki munkát, szembesülést, amely a vágyakat jó tégelybe helyezi és a szeretet szolgálatába állítja. Menekülés azon napi megkülönböztetések követelménye elől, amelyek során újra és újra válaszolnunk kell arra a sokszor nem könnyű kérdésre, hogy:
Csak a vágy, vagy nagyon sokszor áldozat is a vágy ellenében az Út, az Igazság és az Élet rendje szerint?
A vágy jó közegben nagyszerű fűtőanyag, életünk energiaforrása, de feléget maga körül mindent, ha elszabadul helyéről. Sok türelemmel tanuljuk, gyakoroljuk hát vágyaink szeretetben tartását egy egész életen át.
