A férfi dolga, hogy a szellemvilág összefüggéseit megértse és az anyagi világ felé közvetítse, eszköz legyen a Szeretet kezében, ér, szál, meder legyen a lentit megváltani, felemelni, átszellemiesíteni, a lentit a fentivel egyesíteni akaró öröktől létező és öröktől megszemélyesült Rend (a Jóisten) energiáinak, szándékainak áramához. E szándékok címzettje a befogadó, az edény szerepét betöltő anyagi világ, mely a férfi számára ellenpontot jelent, de a lehúzó erővel együtt a megfoghatóságot, és a súlyos teret is, amiben van fent és lent, amiben akarattal és erőfeszítéssel kell repülnie, ahol irányok nélkül pusztán lebegni nem lehet. A nő feladata, hogy a férfiban felismerje ezt a szereplőt, segítse, támogassa őt, és az anyagi világhoz hasonlóan ő maga is edénnyé, befogadójává váljon mindannak, ami fentről társán keresztül érkezik.
Mindez azonban nem jelenti azt, hogy a férfi szellemibb lény lenne a nőnél. A nő, a befogadó nő a Jóisten szépségének a hordozója. A befogadásra való készségben gyönyörűvé válik, egyre szebbé, tündéribbé, és ezek a vonások egyre inkább átsütnek rajta, kiülnek az arcára, hatnak a mozdulataira, egész lényére, és ezáltal olyan fokon mutatja be a szellemi világot, amennyire a közvetítő férfi arra sohasem képes. Érzékenységével, finomságával a Szeretet legmélyebb, legbensőbb titkait teszi láthatóvá, ebben a tekintetben messze túlnőve azon, akin keresztül a kegyelem hozzá elérkezett. Férfi és nő tehát egymás mellé kerül, világossá válik, hogy mindkettő helyettesíthetetlen, és mindkettő gyöngesége ellenére is hatalmas részt kap a magasságok feltárulkozásának e csodálatos folyamatában.
