Kisbolygó

Az ember, amint valami sikerül neki, elbízza magát, és ezzel már kezd is megágyazni következő bukásához. Nincs senki, aki kivonhatná magát ez alól a törvényszerűség alól, és nincs vallás, nincs filozófia, nincs semmilyen tanítás vagy gyakorlat, amely megválthatna minket a fellendülések és visszaesések e váltakozásából, mely újra és újra ismétlődik életünk egész során. Mégsem sziszifuszi küzdelem ez csupán, hanem maga az út, minden ciklusban megértünk valami újat a minket körülvevő világból, és elvesztünk valamit terheinkből, azokból a "bölcsességekből", amelyekhez olyan nagyon ragaszkodunk, amelyek gátolnak minket a továbblépésben, és amelyek máshogy nem tudnának lemorzsolódni rólunk. Nem kell félnünk, mert a Jóisten velünk van ezen az úton, és az egésznek mégsem az a jelenség a lényege, amelyet a felületes szemlélő lát, hogy hiába küszködünk, mert úgyis mindig visszaesünk, hanem az, hogy ebben az állandó körforgásban pici, apró lépéseken keresztül mégis tisztulunk, mégis egyre áttetszőbbé, megértőbbé és szeretőbbé válunk. Pár hónapja írtam már erről A lélek évszakváltozásai című blogbejegyzésben: www.kisbolygo.blog.hu/2011/06/17/a_lelek_evszakvaltozasai